Babád születése után mi volt az, amiről azt hitted, hogy tisztában vagy vele, de jobb lett volna, ha valaki előre elmondja a tennivalókat?

Szia, a szoptatásról egy szót sem olvastam, úgy voltam vele az a világ legtermészetesebb dolga.

A kórházban semmit nem segítettek, csak állandóan méregetni kellett, és mivel nem igazán szopizott, meg nem tudtam hogy kell, nem volt meg az átlag, így nyomták bele a tápszert. Itthon aztán rákattantam a mérlegre, 4 hónapig mértem, és az első hetekben tápszereztem. 6 hetes volt a babám, mikor azt mondtam, na nem, ebből elég, ez egy természetes folyamat, nincs tápszer. Egy hétig óránként szoptattam, de beállt így a tejtermelés, a tápszert teljesen elhagytuk. 6 hónapig szopizott kizárólagosan, 10 hónapos volt, mikor végleg elmaradt.

Szia, még valami. Az első két hétben, állandóan a baba mellett ültem, feküdtem, miután evett babusgattam, egy percre se hagytam magára. Ennek az lett az eredménye, hogy jóformán nem aludt, mert nem hagytam. Azt gondoltam, folyton szórakoztatni kell, énekelni, gügyögni. Két hét után mikor már sokat sírt, és nappal alig aludt, elkezdtem olvasgatni a neten, akkor vettem meg a Suttogó könyvet, és kezdtem kialakítani napirendet. Ez abból állt, hogy etetés után kicsit voltam vele, mikor már láttam, hogy álmosodik, letettem, aludt, majd mikor felkelt evett, és így tovább. Napról napra, ahogy nőtt, több időt volt fent evés után. Így kialakult, hogy evés, "játszás", alvás. Néhány hét alatt ez kb. 3 óránkénti ciklusra állt be, és így kialakult egy rendszer. Amíg aludt, elláttam a házimunkát. Persze volt, hogy nyűgösebb volt, hogy borult a nap, de általában így jó lett.

A fürdetést fix időpontra tettem, kb. 7 körülre, utána 8 körül szopizott, azon aludt be.

Amit most máshogy fogok még csinálni (2-3 hét múlva jön a tesó), kicsi korától hagyni fogom, hogy más is vigyázzon rá, mert a most 21 hós fiam csak nem rég óta van el a nagyszülőkkel néhány órára nélkülem, annyira magamhoz kötöttem.

Ja, és az alvás. Nem fogom órákig ringatni, csak ha tényleg igényli, hasa, foga fáj, mert a kisfiamat ha kellett, ha nem kézben altattam el, vagy szopin, és még csak két hónapja alszik egyedül éjszaka, addig ingáztam hozzá.

Hát kb ennyi, de minden baba, mama, család más, jó ha van elképzelésed, mit hogyan, de minden menet közben alakul ki. A lényeg szerintem, hogy ne az érdekeljen más hogy csinálja, mit mond, hanem hogy Te kitapasztald a babád és a saját igényeiteket, és ezeket kell összehangolni, nem stresszelni, hogy jaj, mert a másik már átalussza az éjszakát, meg ez és ez ezt mondta. Persze, jó ha meghallgatod a tanácsokat (kapsz majd bőven, kérés nélkül) de ezek nem szent írások.

Sok sikert, bízz magadban, az ösztöneidben!

Szoptatás: fogalmam sem volt róla, hogy a gyerek úgy meg tudja csócsálni a fogínyével a mellbimbót, hogy vérezzen, sebes legyen.

Szülés utáni állapot: a filmekben minden anyuka olyan fitt szülés után, mintha nem történt volna semmi, ugyan úgy jönnek-mennek, szóval én nem is gondoltam volna, hogy napokig nem fogok tudni pár percnél többet egyhuzamban állni vagy menni, és hogy már egy szimpla pelenkázásban leizzadok és beleszédülök, vagy hogy hetekig figyelnem kell rá, hogy hogyan üljek, hogyan lépjek, mert fáj.

Etetés: sosem hittem volna, hogy egy mini adag főzelék megetetése egy kisbabával ekkora káosszal jár, és hogy minden csupa maszat lesz körülötte :)

Séta: el sem tudtam képzelni, hogy hideg időben kb. háromszor annyi iődbe telik gyerekkel elindulni, mint gyerek nélkül.