Számotokra nem természetellenes, amikor folyamatosan azt mondják a gyereknek, hogy ügyes?

Szerintem is nagyon erőltetett, főleg, ha olyasmire mondjàk amit màr nagyon jòl tud a gyerek.

Jobban tetszik, ha konkrètabb dìcsèretet kap, pl. tetszik, ahogy megrajzoltad, ötletesen megoldottad, türelmesen kivàrtad, jòl egyensúlyoztàl.

Különben sem kell a gyerek (ember) minden mozzanatàt felmèrnu, ìgy a belső motivàciò elveszhet.

Honnan tudod, hogy miért kapott dícséretet, pontosabban mekkora súlya van az adott cselekedetnek ami miatt megdícsérték?

Én pl azért szoktam a lányom megdícsérni, mert lassabban fejlődik, mint a többiek és amíg a korosztályában már régen meg tudják csinálni xy dolgot, addig neki igenis nagy falat és dícséretre méltó, hogy rendületlenül próbálkozik vele.

Én is jobban szeretem kiemelni, hogy miben volt jó (pl ügyesen kivártad a sort).

Bennünket pl egy kardiológus osztott ki, hogy vegyek vissza magamból, nem olyan dícséretre méltó a gyerekem viselkedése, hogy ezzel körberajongjam. Ő mondjuk nem tudta, hogy a lányom nyüszögése idegen helyen igenis dícséretre méltó, mert eddig mindenhol torka szakadtából üvöltött és 4en kellettünk, hogy lefogjuk. Ehhez képest egy kis nyöszörgés tényleg elismerést érdemel. Következő alkalommal majd azért jár a dícséret, ha csendben tűri a vizsgálatot.

Lehet hogy az adott gyereknél ez nagy szó, mert egyébként nem szokott ellenni meg magában játszani.

Erre én is rá szoktam erősíteni, mert ez nálunk is issue. Mondom neki, hogy köszönöm, hogy ilyen szépen/ügyesen játszottál, amíg megfőztem. Enyém is 1 éves. Majd 3 évesen már ezért nem fogom dicsérni.

Azt szeretnéd hallani, hogy természetellenes.

Természetellenes így nevelni egy gyereket. 😏