Miért érzik úgy, hogy joguk van véleményt alkotni?
32 éves vagyok van egy 13 éves fiam. Amikor pici volt nagyon szerettünk volna kis tesót de nem jött össze természetes úton, majd két lombikom is volt, az utolsónál 11 hetesen elvetéltem. Nagyon megviselt és úgy döntöttem feladom, nekem csak egy gyerekem lesz.
Folyton beszólogattak az ismerősök, minden hiba volt, miért nem csinálom még , miért adom fel, stb.
Fél évvel ezelőtt kimaradt a menstruációm, volt már ilyen többször, így már eszembe se jutott, hogy teszteljek, aztán mikor a másoidik is kimaradt cisztára gyanakodtam, így orvoshoz mentem. Ott a doki viccesen megjegyezte, hogy ilyen cisztát még nem látott, mert dobog a szíve. Végtelenül boldogok voltunk férjemmel, de nem mertük a 16 hétig mondani senkinek, annyira rettegtem egy vetéléstől. Viszont nem az a reakció érkezett a családtól és a barátoktól amit váram, most már folyton beszólogatnak, hogy ilyen nagy gyerek mellé minek másik, meg nem félek, hogy beteg lesz stb.
Már nagyon elegem van belőlük, nem értem miért érzik azt, hogy joguk van beleszólni? Már nincs kedvem kimenni a házból sem. Miért nem értik, hogy nekem most így lett teljes az életem?
Férjeddel egyetértésben osszátok ki őket úgy, hogy köpni-nyelni ne tudjanak.
Ill. a helyetekben én már akkor megtettem volna, amikor azért szólogattak be, hogy miért hagyjátok abba a lombikot.
Amúgy, pont emiatt nem kell az efféle dolgokat boldog-boldogtalannak kiteregetni.
Fiad örül a kistesónak? A babóca egészségesen fejlődik benned? Ezek a fontos kérdések, nem az, hogy Gizike tánti mit szól hozzá!
Egyrészt jogosan esik rosszul, és nyugodtan pihentessétek a kapcsolatot ameddig jól esik.
Nálunk én voltam ez a gyerek.
Amikor anya terhes lett 37 évesen mindenki azt mondta minek, hiba volt, minek még egy 3.gyerek, nagymamám egyébként nem rossz ember de kicsúszott a száján valami csúnya is amellett hogy túl öregnek titulálta anyát. Viszont ugyanennek a nagymamámnak meg én lettem az egyik legkedvesebb unokája, és még ha rosszul is indult a dolog, akkor is nagyon szerettem mindig, és ő is engem.szóval véglegesen nem kell elfordulni tőlük, de ne hagyd szó nélkül.
Oh... hát tudnék mesélni. Az én családomnak is megvan a maga elképzelése, hogy hogy kéne élni másoknak az életüket.
Amikor szült a nővérem frissen kijött a kórházból, anyámmal és nagymamámmal együtt elmentünk meglátogatni őket. Egyből elkezdték, hogy milyen szépen elhízott, le kéne adni a pocakból, mikor szeretné elkezdeni a fogyókúrát, mert jaj a férje el fog hidegülni tőle ha nem kapja össze magát... mindezt egy 3 napos kisbabával!
A családom is ilyen, hogy nyomják egymásra és magukra az elvárásokat, indokolatlanul.
Én ebből kiszálltam. Persze elmegyek, persze meghallgatom őket, de most én vagyok terhes, és amikor nyomják a hülyeségeiket akkor aha... és egyik fülemen be a másikon ki. Nem érdekelnek mások elvárásai és nem is fogom őket magamra venni. Tényleg szép nők vannak a családunkban, és hiába volt 60 centis a derekunk, hiába nézzünk ki úgy mint a topmodellek, egyiküknek sem lett boldog a házassága, el is hagytak minkent. És én tényleg ezen idegeskedjem? Vagy ilyen ember véleményére adjak?
Ez a te életed, biztos mindenki osztani fogja neked a kéretlen tanácsokat osztani. Te csak mosolyogj és egyik füleden be a másikon ki! 😉
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!