Másnál mi volt a minimum követelmény maguk felé, aminek elérésekor jöhetett a gyerek?

Nekem annyi volt hogy biztos megélhetést tudjunk biztosítani, ne hónapról hónapra éljünk. Autónk régóta van. Saját házba akkor sikerült költözni, amikor 1 éves volt.

Az volt még kitétel, hogy mindketten ugyanúgy vágyjunk a babára. Furán hangzik, de sok ilyet hallani, hogy egyik fél ráerőlteti a másikra a gyerekvállalást, és így egyikük se tudja boldogan megélni...

4es

Addig tök jol gondolkoztál amig nem akartál a nagyok nyakába egy kicsit.

Utána elég furi .

Pont a kisfiunk születése előtti évben találtam rá álmaim munkájára álmaim munkahelyén. Akkor voltam 30 éves. Igen ám, de egy teljes év volt a próbaidő. Az alatt az egy év alatt sem titkoltam soha a főnökasszonyom előtt, hogy nagyon vágyunk már babára a férjemmel, meg minek is titkoltam volna, a főnököm is anya, nagyon is tudta, hogy lassan ketyeg a biológiai órám. Szval egyetlen nagyon fontos dolog volt, az pedig a véglegesítésem. Ahogy az megtörtént, azonnal ugrottam egy újabb, magasabb bérkategóriába, aminek a következtében a fizum megduplázódott, na, ez sem volt utolsó szempont, így a gyedem is a maxgyed volt, és tárt karokkal vártak vissza négy évvel később nem egy, hanem két gyerekkel, ugyanis időközben úgy döntöttünk a férjemmel, hogy pici korkülönbséggel vállalunk két gyerkőcöt, hogy ne essem ki újra meg újra a munkából. Azóta eltelt 8 év, most megint gyeden vagyok a harmadik babánkkal, ugyanolyan tárt karokkal várnak vissza a munkahelyemen.

Nekem ez volt az egyetlen, amihez kötöttem a gyermek érkezését. A vágyakkal nem volt gond, addigra már mindketten a férjemmel csak a közös gyermekről ábrándoztunk. Autónk még nem volt, viszont saját (hiteles) lakásban laktunk. Azóta két autónk van és sikerült családi házat építenünk. Semmit nem bántam meg, minden így volt jó.

Hogy igazán akarjuk. Végül is ez, kár tagadni. No meg persze egy kis tartalék mindig legyen biztos ami biztos, de ez azóta is igaz.

Persze volt előtte évekig tervezgetés hogy majd ekkor meg akkor... ha majd autó, ház stb... De utólag azt mondom az volt a "még nem akarom igazán" időszakunk.

Aztán akartuk és belevágtunk. Igazából én épp munkanélküli lettem próbálkozás 3 hónapja közben de nem álltunk le ilyen apróságok miatt. Sikerült. És persze új munkát találni is. :)

Albiban laktunk de volt már pár millio megtakarítás ami egy olcsóbb lakásra hitellel elég lett volna vagy sok-sok hónap albérletre.

Azóta részben családi segítséggel házunk is lett és még pár gyerek. És most is úgy látom ahogy akkor is gondoltam: megtakarítani, pénzt gyűjteni gyerekek mellett is tudunk de fiatalabbak nem leszünk sajnos.

A minimum az volt, hogy legyen saját lakásunk (max. havi 30 ezres hitellel) és mindkettőnknek fix munkahelye, nekem járjon Gyed. Valamennyi megtakarítás.

Albérletbe, nagy törlesztörészletű hitelre, pláne megtakarítás nélkül biztos nem vállaltunk volna gyereket, mert láttam már sokszor, milyen csúnyán tud kiütni, ha még a lakhatás sincs megoldva...