Szülők, ma mit tanítotok a gyerekeiteknek az idősekkel szembeni tiszteletről?

Azt, hogy lassabb, gyengébb és ezért illik segíteni és odafigyelni.

Hogy egy más korban, esetleg más értékrenddel nőtt fel, megint csak belefér.

Az, hogy gonosz megjegyzésre ne reagáljon, ne védje meg magát, nincs benne.

Én még az életben meg nem említettem a 6 évesenmnek a tisztelni szót. Nem is tudja szerintem, mit jelent, de érzi. Persze nem mindig, de néha azért igen:)

Idősekről azt tanítottam, hogy segítse őket, mert gyengébbek, vágjon oda egy két kedves szót és mosolyt, mert akkor jó lesz neki, és "ő már öreg" kezdetű mondatok, amikkel az elnézőképességet, és a ne foglalkozz vele mit beszélt tanítom, nem túl nagy sikerrel, mert mindent a szívére vesz.

Szerintem, azt "kell" tisztelni, aki kiérdemelte, túlteljesít valamiben embertársain, ami az ő érdeme. Egyébként szerintem a tisztelet nem döntés kérdése, hanem kiváltja a tiszteletre méltó személy, tehát úgy magától keletkezik az emberben, amit a gyerekemen is látok. Lehet idős, fiatal, de a gyerekem tapasztaljon tőle bármi olyat, ami a tisztelet érzését váltja ki belőle.

Azt, hogy ha kiszállnak a kocsiból, mindenképp verjék neki az ajtót a mellettük parkolónak és lessenek hogy "mi van buz1?"

Mintha ők lennének a valakik.

A 20 éveseket is hívják néninek, bácsinak. Feltétlenül csókolommal köszönjenek.

Ha 2 év korkülönbség van, vagy semmi, akkor is! Teccccikk tudni így illik.

A járdát foglalják el, egymás mellett kell menni. Aki szembe jön majd kiugrik a kocsik elé.

Sose köszönjenek előre, még a szonszédnak se, csak lessenek mint a birkák..hiszen minden esetben őket illeti meg a tisztelet.

Az idősek tisztelete egy olyan korból hátramaradt gondolat, amikor a világ a kisember hétköznapi életét tekintve olyan lassan változott, hogy egy életen belül szinte változatlannak tűnt. Egy ilyen világban minden felhalmozott tapasztalat hasznos maradt, így nagy átlagban igaz volt, hogy valaki minél idősebb, annál többet tud a világról, annál bölcsebb. Ez a világ sajnos, vagy nem sajnos valamikor a 20. században végleg elmúlt, és ma már nem hogy nem hasznos az idősek fiatalkorukban megszerzett élettapasztalata, hanem jobb esetben felesleges, rosszabb esetben kifejezetten káros, mára már elítélendő értékrendet nevelt beléjük.

Hogy a kérdésre válaszoljak, egyáltalán nem szeretném a lányomnak az idősek automatikus tiszteletét megtanítani. Mármint az alapvető, mindenkinek kijáró tiszteletteljes viselkedésen felül. Az ilyen tekintélyelvű "ne beszélj vissza az időseknek" meg szerintem kifejezetten gusztustalan gondolat, így ezt pláne nem tanítom neki, de hatalmas szerencsénkre már az én szüleim is így gondolták, szóval az ő nagymamája sem fogja ezt elvárni tőle.