Az emberek valóban azért akarnak átlagban gyereket, hogy öreg korukra legyen segítség, ne legyenek egyedül?

"Az emberek valóban azért akarnak átlagban gyereket, hogy öreg korukra legyen segítség, ne legyenek egyedül?"

A való életben nem, kizárólag itt a gyakorin. :-))))))))))))

Az én személyes ismeretségi körömben mindenki azért akar gyereket, mert CSAK! Mert szereti a gyerekeket, mert így érzi teljesnek a családját, mert neki így természetes az élet. El se tudom képzelni, hogy amikor a szülő pelenkázza a gyerekét, vagy kíséri óvodába/iskolába, vagy fürdeti, vagy esti mesét olvas neki, vagy elviszi őket játszótérre, akkor azon kattog az agya, hogy ezért cserébe majd ápolni fogja a gyereke idős korában.

Nem. Mi azért akarunk gyereket, mert szeretnénk Vele mindent megosztani - értékeket, jólétet, élményeket - ami nekünk fontos és ami nekünk van. Szeretnénk egy teljes embert nevelni, elindítani az életben, látni ahogy cseperedik, tanítani. Ez egy magasabb/hosszabb célt is ad az ember életének, amire MI vágyunk (nem vágyik erre mindenki, és ez teljesen rendben van szerintem!).

Nem arra bazírozok hogy majd ő ott lesz nekünk öregségben. Mármint kisebb dolgokban, persze, de terhére nem akarunk lenni.

Aki csak emiatt vállal gyereket (és sajnos sokan vannak), az nem megfelelő indok szerintem.

Ilyet én is csak a neten olvastam még, a való életben vagy nem ismerek ilyen embert, vagy szemtől-szembe nem vállalta még ezt fel senki.

Az biztos, hogy én nem ezért vállaltam a gyereket.

Azért, hogy ápoljon? Nem, nem azért.

Azért, hogy ne legyek egyedül? Igen, szeretnék öreg koromban a gyerekeim, unokáim körében lenni.

Hogy önzőség lenne, hogy szeretnék szeretni és szeretném, ha szeretnének? Ez legyen a legnagyobb bűnöm.

Hát az elég cink lenne, ha valaki csak ezért vállalna gyereket, nagyon sokakat ismerek, akiknek egyáltalán nem olyan a kapcsolata a szüleivel (többek között nekem sem), hogy előbb kerülne öregek otthonába a szülő, minthogy a gyereke ápolgassa meg gondoskodjon róla. És ha valaki nem leli örömét a gyerekvállalásban, nem tölt szívesen időt a gyerekeivel, csak későbbi időkre gondolkodik előre, hogy majd legyen aki rányitja az ajtót, hát esélyes, hogy neki is ilyen kapcsolata lesz a gyerekeivel.

Amúgy bizonyára vannak ilyenek, de szerintem senki sem színtisztán csak emiatt vállal gyereket, tuti van ott azért valami minimális vágy a kicsik iránt, máskülönben nagyon nem lenne egyensúlyban a befektetett energia és a (potenciális) nyereség.

Ez amúgy nagy kamu, ha el kell téged látni öreg korodra, akkor jobb ha félreteszel rá 5-10 millát biztos ami biztos és felfogadsz valakit, vagy otthonba költözöl, de egy gyerek felnevelése ha jól tudom valahol 50 milla között van.

Érdekből gyereket vállalni NEM éri meg! Csak akkor, ha mindennél jobban szeretnél :)

Szerintem aki komolyan ezzel az elhatározással vállal gyereket, az idő előtt beleun a nevelésbe.

Eleve semmi nem garantálja, hogy megéred az öregkort. Semmi nem garantálja, hogy a gyerekedet érdekled majd. Ezt a kettőt figyelembe véve, kb 20 évig kéne nevelni egy gyereket és bízni abban, hogy még 10 év alatt eljut egy olyan szintre, hogyha te kiszolgáltatott állapotban leszel, akkor segít. 30 éves futamidővel számolva meg lényegében bármilyen életbiztosítás jobb, ami pénzből fizethetsz egy jobb otthont és ott legalább szakemberek fognak ápolni téged.

Tehát szerintem ez egy hibás logika, aki gyereket vállal, általában azért, mert örömét leli abban, hogy kiteljesedjen a családja, legyen kiről neki gondoskodni. Persze ha a gyerek később segít a szülőnek szeretetből, az jó érzés, de ezt nem szokták biztosra venni.