Miért van az hogy sok mai szülő mindent teljesen máshogy csinál mint az ő szülei?

A világot a fejlődés és az új trendek mozgatják. Teljesen normális. Valamint mindenki láthat kis - vagy nagy - hibákat, hiányosságokat abban, ahogy nevelték, a legjobb tudása szerint próbálja kiküszöbölni, másként csinálni.

Néhány napja beszélgettem egy barátnőmmel, aki felhozta, hogy most már milyen bűnös dolognak tartják a kompot, pedig mi is csak felnőttünk valahogy, a legtöbben kompban, mégis itt vagyunk blabla. Ja, itt vagyunk, tök fiatalok és csomó kortársamtól hallom, hogy mennyire fáj itt-ott. Hogy minek tudható be? Lehet, hogy annak, lehet hogy nem, de a saját gyerekemnél nem fogom bekockáztatni.

Sokkal több gyerekpszichológus által kiadott tanulmány elérhető, erre pedig azért adnak az emberek. Szerintem nem lázadás, de nyilván mindenki a legjobbat akarja adni... Mondjuk én pont nem olyanokat csinálok, amiket leírtál, de sok olyat, ami már az anyukámnak vagy a mamámnak érthetetlen.

“Miért van az hogy sok mai szülő mindent teljesen máshogy csinál mint az ő szülei?”

Egyrészről ki mondja meg, hogy mi az etalon ebben a kérdésben? A te szüleid így csinálták, azt mondod bevált, másnak más vált be, azt viszi tovább, Te most ezt kérdezed miért?

Másrészről te ugyanazokat a ruhákat hordod most mint a szüleid anno? Ugyanazokat a zenéket hallgatod mint ők régen? Ugyanugy gondolkozol mindenben mindenről mint ők? Ugye hogy nem...

Fú azért a mi szüleink elég szerencsétlen generáció. Ma 60-80 évesek.

Európavezető halálozást produkalnak minden rossz életmódhoz köthető testi betegségben (daganat, szív, tüdő stb), függőségekben, depresszióban. Önismeret, érzelemkifejezés, kommunikáció is érdemel némi kritikát.

A világháború utáni káoszba majd a szocializmisba születtek, gyerekeik nevelésére uniformizált, rideg utasításokat kaptak a tájékozódás lehetősége nélkül. Mintájuk vagy volt vagy nem.

A mai szülőkorú generációk ennek masszív kárát látták, kulcsos gyerekek, ridegtartott, bántalmazott vagy csak nem megfelelő odafordulással nevelt gyerekekként. A szülők is gyakran egymással rossz viszonyban voltak.

A szüleink kb az első olyan generáció, ahol tömegével kialakultak a 8 óra után otthon henyélő, érzelmi abalfabéta fickók, a 8 óra munka után háztartást vezető nőkkel. Előtte évezredekig nem így volt és ahogy fent írták, a történemben es a nagyvilágban a kötődő/válaszkész nevelés bizony gyakoribb.

A nosztalgia meg az a tény, hogy alapvetően szeretni szeretjük a szüleinket, főleg ha érezzük, hogy mindent megtettek, sőt, biztos akkor sem mindenki ugyanolyan volt - megszépítik a dolgokat.

De megfordítva: mért kellene azért másképpen nevelnem a gyerekeimet, mint ahogy helyesnek, szépnek látom, mert az én anyám másképo csinálta?

Megjegyzem, sokmindent kényszerből csinált ő is úgy, idő, pénz, lehetőségek híján. Amúgy ő nem volt "ridegtartó", és én sem vagyok "szélsőséges" a másik vonalon. Sokminden tetszik neki, amit csinálok, másokról meg érti, hogy az ő ideje óta kialakult orvosi bizonyítékok igazolják pl iszsz szoptatás, 6 hónap utáni HT.

Minkett sehová nem vitték egész gyerekkoromba max nagymamám vitt el engem magukhoz nyaralni az volt legjobb ő foglalkozott velem,meg mikor a vidéki nagyszüleimhez le költöztetek hosszabb időre náluk is jó volt mikor nagyobb voltam a könyvek ,könyvtár, illetve volt kutyánk az volt szórakozásom.

Ezért én gyerekeimet mindig sokfelé elvittem,és most a legkisebbett is elviszem kirándulni,programokra,foglalkozom velük,de nem 0-24ben.de meghallgatom,beszélek velük .

Úgyhogy azért csinálom másként .