Mégis miért baj az, ha egy nő eljár szülés után edzeni, és tesz azért, hogy nőnek érezze magát, addig az apjára bízza a gyereket?

Én nem mentem sehova, mert a férjem olyan két éves koráig nem nagyon tudott mit kezdeni a gyerekkel. 20 percekre igen pl amég zuhanyoztam vagy elugortam a sarki boltba, de attól pánikolt ha órákig nem voltam a közelben.

2 és fél volt kb mikor elmentem csapatépítőre miután vissza mentem dolgozni (ottalvósra), de még így is kaptam beszólást, nézéseket.

Még anyám is megszólt, hogy mi az hogy egy napra ott hagyom az apjával a gyereket... Ne foglalkozz vele. Nem tudsz mit tenni.

Pánikol? És? Majd megoldja.

Anya nem pánikol?

És ha kórházba kerültök bármi miatt? És ha jönne a kistesó és be kellene feküdnötök 5 hónapra a kórházba mint a barátnőmnek? Ne adj Isten meghaltok?

Jó mindenki azt csinál amit akar, de én mindig erre gondoltam..

#6 ugyan már aki ilyet ír nem ember, hanem egy korlátolt véglény.

Gondolom neki "pulya" korában, nem hogy nem nyalták ki a sggét, de még falhoz is bszkodták minimum, attól lett ilyen retardált. Na meg frusztrált.

Nyilvánvaló, hogy mentálisan egészséges ember nem ír ilyeneket idegeneknek, meg senkinek sem.

"Én nem mentem sehova, mert a férjem olyan két éves koráig nem nagyon tudott mit kezdeni a gyerekkel. 20 percekre igen pl amég zuhanyoztam vagy elugortam a sarki boltba, de attól pánikolt ha órákig nem voltam a közelben."

Én azért elgondolkodnék a helyedben, hogy jó emberrel vállaltam-e gyereket, aki nem bír a gyerekével foglalkozni 3-4 órát, max 20 percet.

18as. Kérlek, fuss neki még egyszer.

Pont azt írtam, hogy olyan két éves korára már rendben volt, nem 5 éves korára, most 5 éves és évek óta jól elvannak, nem most kezdtek el ellenni.

Nem tudom miért kell kiforgatni amit írok.

Most miért baj az, ha boldog vagyok és nem a férjem szapulom?