Hány évesen vállaltátok az első gyereket? Mikor a legideálisabb?

Kérdező, a 20 éves mit tud felmutatni? Egy érettségit szinte nulla munkatapasztalattal?

Szerinted ez felelősségteljes gyerekvállalás? Most még lehet, hogy eltartja a párja, de ha szétmennek? Komoly esélyei lesznek a munkaerőpiacon tapasztalatlan pályakezdőként egy (kis)gyerekkel...Majd megy a szülőkhöz? Egyrészt nem nekik szült, másrészt sajnos ők sem lesznek vele örökké. Lehet negatívnak tartani, de onnantól, hogy felelős vagy egy kis életért, az ilyen forgatókönyveket is számításba kell venni, hogy képes lenne-e egyedül felnevelni a gyereket.

A mai világban oltári felelőtlenség huszonegykét évesen szülni, amennyiben nem egy gazdag családról van szó, ahol sosem voltak anyagi gondok, (szinte - mert a világban semmi sem biztos) garantáltan lesz az anyának megélhetése. Ezért most lehet szidni, lepontozni annak, akinek jólesik, de akkor is ezt fogom gondolni.

En 3 het hijan 25 voltam, mikor tavaly szultem.

Hogy a jovoben mik a terveim gyerekvallalas teren azt nem irom le, mert vagy bejon vagy nem.

De szerintem 20-30 kozott a legidealisabb.:)

24 és 32 voltam.

32 évesen sokkal érettebb és rátermetebb voltam, bár lehet rutin is.

24 évesen szerintem még nem voltam erett bár nagy gond sose volt.

Most 33 vagyok és szívesen szulnek még vagy 4 év múlva de félek akkor már nem kéne.

És egyébként fiatalabban sokkal jobban könnyen viseltem a terhességet es szülest.

A második minden szempontból problémásabb volt.

Én is mindig fiatal anyuka szerettem volna lenni, anyukám 20 évesen szülte a testvéremet, engem 27. Most 55 évesek de már nem túl jó az egészségügyi állapotuk.

Én gyerekként is azt láttam a fiatal anyukák mindig vidámak, türelmesebbek a gyerekeikkel. Úgy gondoltam jobb lesz fiatalon anyává válni. Aztán eljött a 20 év és nevetségesen fiatal voltam, gondoltam jó lesz a 24, addigra biztos meglesz minden ami kell. Eljött a 24 és egyáltalán nem éreztem a késztetést a babavállalásra. Most vagyok 27, saját lakás, jogosítvány, szerető férj,(aki akar gyereket), kisállat, stabil munkahely, anyagi háttér pipa. És még mindig nem érzem a késztetést, hogy most mehet. Azt érzem, hogy van épp elég dolgom, mindig jönnek váratlan akadályok amiket meg kell oldani stb. Sokszor leterheltnek érezzük magunkat. Nem igazán hiszem hogy bármelyikünknek jót tenne, ha lenne. Most megint azt mondom majd talán egy pár év múlva. De ki tudja eljön-e valaha?