Nem kellene büntetni azt hogy az anyák egy része szájon csókolja a fiaikat? Ez molesztálás, és kárt okoz majd felnőtt korban, mert nem értik az anya és barátnő közötti különbséget.

Szerintem is nagyon visszataszító.

Bár nekem az sem tetszik, ha szerelmemnek hívják a gyereket. Szerelmem jóesetben az apja, attól még szerethetem nagyon a gyereket.. De nem szerelemmel..

"Előbb-utóbb kínos lesz a gyereknek és szólni fog!"

Hát persze! Mondd csak, te a gyerekmolesztálás esetében is ugyanezt az elvet vallod?

Szerintem is gusztustalan, pedig anya vagyok, és fiam van. De ha ilyet látok valahol, max. elfordítom a fejem, ilyen szinten sem kedvem, sem jogom nincs mások harcait megvívni. Ha a gyereket zavarja, majd lemeccseli a szülővel.

Kisgyerekekkel nincs tapasztalatom, hogy hogyan hat ez rájuk, de egy kamasz már nagyon is érzi a különbséget a romantikus és a szülői szájrapuszi közt, és az utóbbitól 99%-ban undorodni kezd, mert az ajkak összeérintését (a társadalomban látott, tapasztalt egyezményes normák alapján) a vonzalom kifejezéseként azonosítja, és nem az anyjától akarja kapni az első csókját.

A férjemet is kiskorától szájon puszilta az anyja, és ahogy kamaszodott, utálta. A rosszabb az, hogy az anyja nem akarta ezt elfogadni, erőszakoskodott, "de a szádra akarom adni", "engedjed már", látványosan elszomorodott, ha nem hagyta. Évekbe telt, mire nagy nehezen sikerült leállítania róla. Ez a "jajdeszeretlek"-köntösbe bújtatott erőszakoskodás, rátapadás, érzelmi zsarolás még viszolyogtatóbb nekem, mint maga a szájrapuszi. Ez a hozzáállás a fiához nem csak a szájrapuszi szintjén, hanem az élet többi területén is jellemző volt a vele való kapcsolatára - nyilván pl. azt sem akarta, hogy valaha saját életet kezdjen, és elköltözzön tőle a kicsi fia (mikor már megvolt a közös lakásunk, még mondta neki, hogy ne menjen már el, mert szomorú lesz).

És ha szülő-gyerek szájrapuszit látok, mindig ez, ez a szülői magához láncolás, önző rátelepedés, gyerekstátuszban tartó majomszeretet jut róla eszembe, erre asszociálok, ezt érzem. Nem tudom, hogy csak a személyes, egyedi tapasztalataim miatt kötöm-e ilyen szorosan össze, vagy tényleg van-e benne valami, hogy a kettő általában együtt jár.

Én nem puszilom szájon a gyerekeimet, de nem értem ezt a nagy felháborodást. Akiknél ez a szokás, ebbe nőtt bele a szülő is, mégis miért lenne káros? Hogyan sérül az a gyerek, aki szájrapuszilós családba születik?

Nekünk, akiknél más a szokás, a szájrapuszi túl intim, így a gyerekeink számára is az, ezért nálunk tényleg gáz lenne erőltetni valamit, ami a tanult határaikon kìvül lenne. De ezek nem abszolút határok, nem biológiaiak, nincs köze a nemiszervekhez, szaporodáshoz, semmihez, csak egy egyszerű szokás. Ha mások számára mások a keretek, máshol vannak a tanult intimitás határai, miért volna bántalmazó azon belül bármit is csinálni, ha az a gyermekben nem okoz negatív érzéseket? Az persze mas, ha viszolyog tőle, de ez nagyon egyéni. Nekem még megölelni is kellemetlen érzés lenne az apámat. A férjem az egyetlen férfi, akit megölelni nem kellemetlen, így az ölelés férfi és nő között nekem eléggé parkapcsolathoz kötődő dolog, ilyen is van. De nem gondolom, hogy a gyermekeiket ölelgető apák rosszak lennének. A szájrapuszi is ilyen, csak többen gondolják róla ugyanazt.