Hogyan található meg leendő gyermekeink anyukája?

Egyszer azt olvastam, hogy alapvető különbség van a nők és férfiak között. A nők keresik, ki lehet a legideálisabb apa a gyerekuknek. A férfiak meg gyereket csinálnak annak, akivel éppen vannak, mikor gyereket akarnak.

Mondjuk néha en kételkedem abban, hogy bárki is gondolkodik e mielőtt gyereket csinál, amennyi diszfunkcionális csalad van manapság.

A legelőn, ott szoktak lenni ellőstehenek.

Imádnám, ha egy pasi úgy akarna ismerkedni velem, hogy a gyereke anyját látná bennem, főleg, hogy gyerekmentes vagyok.

Egy párkapcsolatban egy idő után általában felmerül. És mivel társas lények vagyunk, eleve nem maradunk együtt olyannal, akivel nem tudjuk elképzelni minden téren, így gyerekkel is az életet. Kivéve akkor, ha kényelmi szempontból a mának él a pár és eszük ágában sincs tovább lépni a kapcsolatban.

A mi esetünkben a férjem is tudta, hogy egy olyan emberrel él együtt, akivel el tudja képzelni a családját. Tehát ő sem keresett, hanem az élet során kialakult, hogy látja bennem a családot is.

"Kivéve akkor, ha kényelmi szempontból a mának él a pár és eszük ágában sincs tovább lépni a kapcsolatban."

Na rúgjunk már bele azoknak, akik nem akarnak gyereket. Az is egy valid választás.

Ismerkedéssel, megismeréssel!

A megismeréshez fontos sok időt tőlteni a másikkal, különbözö helyeken, különböző beszélgetésre alkalmas társaságokban, akár önkéntes munkában. Így megismerhető, hogy vannak-e azonos érdeklődési köreitek, tudsz-e azonosulni a gondolataival, elképzeléseivel.

Aki nem szeretne, sem magának sem másnak, csalódást, vagy szívfájdalmatokozni, az a megfelelőnek ítélt társat, tisztelje meg azzal, hogy szövetséget, házasságot köt Vele, és ezt koronázzák meg a szexuális együttléttel.

Tévedés az, hogy ki kell egymást próbálni az ágyban. Mert ha ketten szeretik egymást akkor az ágyban is arra fognak törekedni, hogy egymást boldoggá tegyék. Főleg ha közös a családalapítási szándék.

Pontosan. Nekem is volt ilyen kapcsolatom, jó volt együtt de annyira nem, hogy az életem is oda adjam. Mégsem szakítottunk, mert alapvetően elvoltunk, jó pillanataink voltak.

És igen vannak, akik eleve tudják hogy nem akarnak gyereket, de szeretik azt amiben vannak és így élik az életüket. Nem rosszból írtam. :)