Elvesztettem a kontrollt a szülői mivoltom felett. Ti hogy tartjátok kordában magatokat?

Nekem is hasonló volt, fogtam a visító 5 évest és pizsiben vittem be az oviba.

Nekünk most csütörtökön megkezdődött az ovi amit ő nehezen viselt el. Szó szerint düh kitörései lettek, mert ő utálja és nem megy. Amíg elmentem wcre reggel, siettem max 5 perc ha volt kidobta a ruháit az emeletről az utcára.

A reggelijével együtt a tányért is kihajította.

Ezek után magára zárta a kamra ajtót kulccsal belülről.

Hetente legalább kész napon egy-két órára "elhagyom" a családot, olyasmivel foglalkozom, ami nekem pihentetö, érdekes, és közben nem kell a napi robottal foglalkozni.

A gyereknek van apja, hetente kétszer rábízom a gyereket.

Mellesleg amit leírtál esetet, az szerintem inkább jó megoldásnak tünik, a gyerek gondolom, rájött, hogy nem ö parancsol mindenkinek!

Akàrmennyire valo az ördögtöl, de a tablet a gyereken a kikapcsolo gomb...

Tudom hogy kàros(!), de annyiban jobb, minthogy idegileg keszüljön ki a szülö es a feje tetején àlljon minden es pokol legyen az élet mikor minden összejött vagy felgyült vagy besokallt mindenki.

Nekem ugyan csak egy gyerekem van, és sokszor én is elfáradtam, főleg mikor már nagyon álmos voltam és még mindig nem akart aludni... :'D

De egyébként nem volt hisztis, meg nem voltak balhék.

Ebből kifolyólag talán tudok némi tanácsot adni. A lényeg, hogy a gyerek megszokta a játszmákat, amik köztetek vannak. Mindig ugyanaz a lemez, tudja hogy kiborulsz, annál inkább csinálja stb., de ez egyiktőknek sem jó. Ki kell robbantani magatokat ezekből. Elkezdesz máshogy reagálni, mint ahogy eddig. Le fog esni az álla. Csodálkozni fog, hogy mi történt. Nem kell veszekedni vele, nem kell piszkálni, rászólni, ráhagysz egy pár napig mindent, csendben elpakolod és valami tök másról kezdesz vele beszélni, rá fog jönni hogy semmi értelme hülyeségeket csinálni, bosszantani. Szeretetre kell fókuszálni, találjatok ki új közös programokat, tevékenységeket, vidám dolgokat. Csak ne legyen vita, ne húzd fel magad. Legyen új napirend. Más szokásokat vegyetek fel. Kezdjetek új életet. A 6 éves már nagy, annyira meg lehet vele beszélni már ezt, hogy csak na. Mondd el neki amit érzel. Hogy annnnnyira szereted, de annnnyira fáradt vagy. Mit szólna, ha... Ha nem vezeti le az energiáit és az a baj, akkor legyen többet friss levegőn, meg a barátaival. Kistesó miatt lehet, hogy elhanyagoltnak érzi magát. Vele nincs annyit törődve. Valahogy be kell építeni, hogy érezze ő is fontos, őt is szereted. Sok-sok türelem. Nagyon sok. Had örüljön, lássa, hogy nincs bajod, megérted őt. Sokszor mondd neki, hogy megérted hogy most ideges. Hogy haragos. Hogy zavarja ez meg az. Én mindig mindent megbeszéltem a lányommal. 10 éves, még mindig van ha zavarja valami, nem figyeltem rá, stb. Megsértődik, becsapja az ajtót meg ilyenek. Bemegyek, és elnézést kérek, elmondom miért nem tudtam rá figyelni stb. Együttérzőnek kell lenni. Mi is voltunk gyerekek. Ha meg nagyon gáz amit csinál, akkor is ésszerűen kell reagálni. Amit írt valaki, hogy kidobta a ruhákat, hát ehhez már komoly baj kell hogy legyen a gyerek fejében, vagy a rendszerben, ez már túl van bizonyos határokon. Ott már vmi elcsattant a gyerek fejében, nagyon sok szeretetre van szüksége, és a határokat újra kell húzni. Kiabálás és hisztis szülősködés nélkül. A gyerek azért is hülye, mert a szülő hülyén viselkedik, csak nem látja magát kívülről.

Biztos borzalmas szülő vagyok, de én is hagyom tévézni, telefonozni, tabletezni, számítógépezni. Nyilván ez nem mindegyik, minden nap. Van hogy semmit be sem kapcsolunk egész nap, de olyan is, hogy 2 órát is nézik a tv-t. Ember vagyok én is. Tanítom arra, hogy ne ez legyen az elsődleges, de attól még nekem is vannak feladataim, igényeim.

Én sportolni járok heti 3 alkalommal. Nagyon pozitívan hat a hangulatomra, ott kb minden apró hülyeséget elfelejtek, megnyugodva jövök haza az órákról. Sokat vagyunk a szabadban, ami nekik is jó. Általában mozogni szoktunk menni, vagy jatszótérre, mamákhoz, barátnőkkel. Nagyon keveset ülünk itthon. Eljárok testvéremmel, barátnőimmel, de még anyukámmal is itthonról a gyerekek nélkül. De ami a legfontosabb, hogy a párommal is el szoktunk menni kettesben programozni.

Engem ezek töltenek fel. Igaz, ehhez kell segítség, nagyon hálás is vagyok értük. De az hogy pl nem vagyunk itthon hanem csavargunk sokat, az biztosan segítene ha amúgy nem tudnám kire hagyni.