Hány gyereket szeretnétek összesen?

Engem meglep, hogy sokaknak nem körülményfüggő a válasz -nekem viszont az-, de ettől még tiszteletben tartom a válaszukat. Hatalmas felelősség a gyermekvállalás, még nagyobb, mint szakmailag foglalkozni velük, pedig az utóbbi is nagy felelősség. A világ sajnos elanyagiasodott, de sajnos függünk is mi, emberek ettől. Nem szeretnék felelőtlenül nem kellően biztos és magas anyagi helyzetbe vállalni gyereket.

Ha nem volna tényező a pénz, akkor még mindig ott van az a tényező, hogy hány évente születnek ("szakmai ártalom", hogy több tényezőt figyelembe veszek). Régen sokáig szoptatták a gyerekeket, szoptatás alatt meg nehéz teherbe esni, és ezért 2 és fél / 3 évenkénti szülés volt jellemző, ami számomra ideális helyzet.

Kinek mi az ideális, de sok szempontból én a 2 és fél - 3 és fél évenkénti születést tartom ideálisnak, a gyerekeknek is jobb, meg nekem is jobb volna. Ha túl nagy a korkülönbség, akkor a gyerek a tesóval valszeg nem tud együtt játszani, ha túl kicsi a korkülönbség, akkor viszont nagyon el lehet fáradni a nevelésbe, gondozásba, és így kevesebb energia, idő jut a gyermekekre differenciáltan, egyénenként. Le a kalappal az ikres szülők előtt! Hát még azok előtt, akik fogyatékkal élőt nevelnek.

És itt jön képbe az egészségi állapot is. Szívem szerint átlag 3 év különbséggel kb tíz gyermekre vágyom, kivéve, ha kifejezetten beteg, fogyatékkal élő születik, mert akkor ott álljon meg "gyerekpotyogtatás", tehát szeretnék a megszületettekre fókuszálni -beleértve a már megszületett fogyatékkal élőt is-, ami a gyerekek érdeke is és az enyém (szülőké) is, és nem többet vállalni. Ha -ne adjisten- az első leendő gyermekem lenne fogyatékkal élő, akkor intenzív fogamzásgátlást tartanék ideálisnak onnantól, és marad egyke a fogyatékkal élő. Ha a nyolcadik ilyen, akkor nyolc gyermekem lenne. De hát az anyagi helyzet miatt hajlok afelé, hogy sose legyen saját gyermekem. Túl nagy felelősség a gyermekvállalás, és szinte minden pénzbe kerül, kivéve, amit alapból meg tudok adni (szeretet, részben szakértelem, idő). Semmi értelmét nem látom azon rettegni, hogy a világ mivel nagyon hibásan van berendezkedve, folyton kibekkelni azt... És rettegni, hogy ez is pénzbe kerül, az is, szinte minden, és ha épp megszűnik a bevétel, váratlanul mi lesz a gyerekekkel... Nem akarom, hogy éhezzenek. Sem állami gondozásba adni. Sőt, az se kizárt, hogy ha kifutok az időből, akkor intézetis pici gyermeket örökbe fogadnék talán, bár arról nem vagyok képben, hány éves korig fogadhat örökbe egy szülő. Gondolom 60 felett nem.