Mi van akkor, ha egyik fél akar második gyermeket, a másik viszont nem?

Szerintem amelyik fél nem akar, az nevelni sem fogja akarni.minden a masik nyakàban lesz, ö meg menekül

Es a szeretö elött meg magàt àllitja be àldozatnak meg angyalnak.

Szerintem erről is a házasságkötés előtt kell beszélni.

Nem úgy, hogy megbeszélitek, hogy X db gyerek legyen, se több, se kevesebb, de úgy, hogy alapvetően egykében gondolkodtok, vagy legyen testvére, vagy testvérei.

Nem árt, ha van némi rugalmasság mindegyik félben.

A szülés kellemetlen élményei viszont nem kéne, hogy befolyásolják a döntést (persze férfiként ezt könnyen mondom :D). A terhesség 9 hónap, a szülés körüli időszak pár hét, a kórházban töltött idő pár nap. A gyerek meg utána 30-40-50 éven át életetek része lesz. Pár nap kellemetlenség miatt eldobni évtizedeken át tartó örömöt nem vall nagy bölcsességre.

Más kérdés, ha az orvos szerint nagyon kockázatos lenne kihordani ilyen-olyan okok miatt.

A gyereknek egyértelműen az a jó, ha lesz testvére és kis korkülönbséggel, ezt is vedd figyelembe.

Nálunk pl. az első nehezen jött össze, ezért nem is gondoltunk másodikra. Ráadásul "öreg" szülők is vagyunk. Nem is foglalkoztunk a kérdéssel, egész gyed-gyes alatt nem is esett teherbe a feleségem. Visszament dolgozni, erre hipp-hopp teherbe esett (az állás persze így elúszott). Természetesen örömmel vártuk a másodikat, és most látjuk igazán, hogy első gyerekünk mennyit kapott azzal, hogy három és fél év korkülönbséggel lett egy kistestvére. Vagy megfordítva: miről maradt volna le, ha nem születik kistestvére. Nyilván, ha van kisgyerekes baráti körötök vagy a rokonságban hasonló korú gyerek, akikkel könnyen és szívesen találkoztok, akkor az egyke gyerek is többé-kevésbé átélheti azokat az örömöket, amiket a testvérrel rendelkezők. Ha meg nagy a korkülönbség a testvérek között (mondjuk 8-10 év), akkor gyakorlatilag két egyke gyereket nevelnek föl a szülők.

Persze, hogy akar még egy gyereket akinek fele annyi lemondással meg felelősséggel sem jár.

Én is úgy gondolom, hogy erről már jóval az első gyerek érkezése előtt beszélni kell. Nem csak olyan szinten, hogy "Hány gyereket akarsz? -Kettőt. -Oké.". Hanem a gyerekvállalás mögötti valós motivációkról (nem-e bizonyítási vágyból vagy családi, társadalmi nyomásra akarja esetleg a gyereket stb.), hogy mennyire látja a párod reálisan a gyerekvállalást, a felelősségek felosztásáról mi a vélemény stb stb. Hogyha a gyerekvállalás komoly lelkizős, nagy beszélgetős témaként folyamatosan jelen van a kapcsolatban akkor elég könnyű kiszűrni ha a párod nem megfelelő motivációk miatt akarja a gyereket vagy nem látja reálisan, nem fogja kivenni a részét belőle.

Én ilyen esetekben mindenképpen azt mondanám, hogy a gyerek érdeke legyen az első. Nagyon nem jó egy gyereknek ha nem is akarják. Nem fogod tudni megfelelően nevelni. Aki már az első gyerekbe belerokkan annak nem szabad másodikat vállalni. A meg nem születő gyereknek ez az érdeke. Egy ilyen helyzetben el kell engedni az önző vágyakat és végiggondolni, hogy szerencsétlen gyerekre milyen hatással lenne ha úgy érkezik, hogy nem is akarja az egyik fél és nem is alkalmas már rá az első gyerek utáni kiégés miatt.