Milyen szempont szerint választottál gyermekednek bölcsit/ovit/sulit?

Óvoda: legközelebbi, körzetes óvoda (amiről egyébként jókat hallottunk, ez nagyjából be is jött).

Iskola: Közel hozzánk van egy nem önkormányzati iskola. Szimpatikus volt a gyerekközpontúságuk, érződött, hogy nem darálóba kerülne a gyerekünk. Jártunk az ismerkedős délutánjaikra. Fiam megszerette leendő tanító nénijét, ráadásul kiderült, hogy vagy öten mennének oda az ovis csoporttársai közül. Azóta fel is vették. Természetesen majd évek múlva derül ki, hogy jól választottunk-e.

Mindenképp kerülni akartuk a versenyistállókat.

Úgy választottam, hogy “te jó ég csak legyen helye”.

Budapesten és most vidéken élek. Mindkét helyen óriási verseny volt.. 😄

Bölcsinél 9 lehetőség volt és a távolság / munkába járáshoz optimális tömegközlekedési irány volt a sorrend fő oka.

Bölcsi:

Miket írnak, hogy bánnak velük az udvaron, Minden szóbajöhető bölcsi udvara mellett elmentem párszor.(Elsőre rosszat választottam, másodikra jót)

Ovi:

Mindegyik településen lévő ovi udvara mellett több órát dekkoltam, játszótéren kérdezgettem gyerekeket, anyukákat, neten tájékozódtam. Kijött, hogy mind rossz. Magánoviknál voltunk két látogatáson és egy próbanapon. Rémes volt, végül odaírattam, amelyik állami, nem láttam rá az udvarára és csak egyetlen egy rossz véleménnyel találkoztam. Közepes, váltunk szeptembertől.

Iskola:

Már most nézem, kijövő gyerekeket kérdezgetek, udvarokat nézek, keresem azokat a tanárokat, akik harmadikosokat visznek, mert ők lehetnek a gyerekem osztályfőnökei, tájékozódok a csoporttársak szüleitől is..Van képben három suli, meg két magán. Az egyik körzetestől nagyon tartok, mert oda a luxusnegyed gyerekei tartoznak, a másik körzetesről szabadjáraengedés és kevés fegyelem(bunyók) hallhatók és láthatók, a harmadik körzetesnél fegyelem van és sok számonkérés, udvarra nem látok rá.

Miért nincsenek rendes intézmények, ahol nagy mosollyal fogadva, erőszakmentesen nevelik a gyereket, és valóban minden mozzanatát figyelik, tehát nincs olyan, hogy “nem is vettem észre, nem láttam mi történt?”

10 főnél is volt ilyen oviban látogatáson sőt olyan is, hogy tudom, hogy látták, csak megjátszották, hogy nem. Kikészít teljesen.

Szia!

Bölcsibe nem jártak.

Óvoda: Volt szó magánról is, de a végén önkormányzati korcsoportos maradt. Közel a lakóhelyhez. A korcsoportosságot és az óvónéniket néztük első körben. A többi (felszerelés, udvar) másodlagos volt.

Mivel a legidősebbet sikerült bejuttatni, a tesók is oda kerültek.

A 3. még középsős, de az legnagyobbhoz képest nagyon sok változás volt az oviban. Nekünk majd mindig nagyon jó óvó nénijeink voltak, akik nagyon jó alapokat adtak a gyerekeknek.

A legnagyobb SNI-s, ő speciális állami iskolába jár, ahol hasonló problémájú gyerekekkel van együtt. Amikor szóba került az iskolaválasztás, nézegettem a neki megfelelő intézményeket (állami, magán). A körzetes simát nem bírta volna, pedig jó iskola (nem versenyistálló). A körzeti speciális iskolába nem akartuk járatni, mert neki csak részképesség problémája van, okos, értelmes. Jövőt szeretnénk neki. A körzetes speciálisban minden SNI-s ott van, különböző problémákkal, ott nem haladna megfelelően.

A keresésnél a napi logisztikai túra is meghatározó volt.

A középső a körzetes önkormányzatiba jár. Közel van hozzánk, és jó iskola. (Ha a nagy nem lenne speciális helyzetű, ő is odajárna.)