Nem kell fizetnem a nevelt gyerekemnek semmit?

Jogilag nem kell, hacsak nem fogadtad örökbe - illetve ha házasok vagytok netán, az már ugye vagyonközösség, tehát logikusan még a külön csak az anya számlájáról a gyereknek adott pénz is közösből adottnak számít.

Viszont nem tudom, a gyakorlatban hogy lehet úgy élni egy családnak, aminek a biztonságot kellene jelentenie, mint egy koliban, ahol felcímkézed a kaját. Érdemesebb és élhetőbb lenne szeretettel megoldani a linkelt kérdést, ahol mindenkinek közös érdeke, hogy másik jól érezze magát. Vagy inkább különválni, mert gyerekes társsal együtt jár a gyereke, pláne, amíg otthon lakik (de figyeld meg, hogy később is). Ha a tiéd lenne, te sem bírnád a háborúságot és hogy folyton választanod vagy bíráskodnod kell azok között, akiket szeretsz.

Sajnos rossz ez az egész mozaik-családosdi, hisz akibe szerelmes vagy, nem biztos, hogy a gyereknek is szimpatikus (vagy a gyereked szimpatikus neki), és különben is milyen dolog "kölcsönadni" más gyerekét, legyen az új pár akármilyen jófej. Csak akkor érdemes belevágni, ha minden szereplő együtt tud működni, még az exeket is beleértve, különben tiszta szappanopera, hogy ki kivel miért és persze legfőképp a mennyit - mert valahogy ha elméletben nagy is a "peace&love" ez utóbbi hozza ki mindenkiből a sötét oldalt :)

Ha a szülője lennél annak a gyereknek sem vagy köteles kifizetni egy olyan egyetemet, amivel nem értesz egyet (azért hallgasd végig becsülettel és gondold át) vagy nincs rá keret. Ha annyira az a vágya, bizonyítson és tanuljon jól annyira, hogy felvegyék államira.

Nevelni viszont nem fogsz tudni már erőfölénnyel egy kamaszt, de ha mindig normálisan beszélsz vele, érdeklődsz iránta, és nem folyton kritizálod, mégis betartod, amit mondasz, azaz következetesen igen az igen és nem a nem, kivívhatod a tiszteletét és a barátságát. ÉS még a példaképe is lehetsz. De nem egyszerű és nem rövid meccs, pláne, ha mínuszból indulsz, mert féltékeny.

Kelleni nem kell, de nem sokáig maradsz kapcsolatban gyerekmentes nővel sem, ha azt hiszed te egyedül bármilyen szabályt felállíthatsz a párodnak!

Nagyon vicces lenne, ha nekem azt mondaná a szerelmem, hogy az a szabály, hogy mostantól leveszem a cipőm az ajtóban. Elsőre kinevetném, ha komolyan gondolná helyretenném, ha nem megy, kidobnám. Nem vagy a főnöke senkinek, nem

diktatúra van. A két felnőtt közösen hoz döntéseket! Ha nem tetszik, nem megy az alkalmazkodás, akkor lehet szétválni..