Mi szerintetek a legjobb (legkönnyebb) és mi a legrosszabb (legnehezebb) a gyeremekvállásban, nevelésben?

A legjobb az, hogy van kit szeretned és ő is feltétel nélkül szeret. Jó érzés, hogy felnevelsz egy gyermeket, látod, ahogy fejlődik stb.

A rossz, hogy kevés szabadidőd van, kb. 12 éves koráig (amíg be nem vonul a szobájába és egyedül akar lenni) állandóan készenlétben kell lenned, foglalkozni kell vele.

A legnehezebb türelmesnek lenni. Mikor 2 évesen földhöz csapja magát, mert nem szaladhat ellenkező irányba a tűzoltó autó után vagy 4 évesen mikor visszabeszél és nem fogad szót. Hogyan kezeld, hogy jó legyen; hogy jó irányba tereld stb. Szóval maga a nevelés nekem a legnehezebb.

Könnyebbség, hát nem is tudom van e olyan. Max, hogy itthon vagy 2-3 éves koráig, nem mondom, hogy a te osztod be az időd, mert nem, a gyerekhez alkalmazkodsz. Na én talán inkább alkalmazkodok a gyerekhez, mint egyes kolleganőimhez.

De teljesen mindegy mi a nehézsége, mi a könnyebbsége, mert minden életszakaszban van ilyen. Nekem most nagy könnyebbség, hogy a kicsi nem hasfajós és jókat alszik. A nagy az volt, fél éves koráig szinte csak a mellkasunkon aludt. Éjszaka nagyrészt ébren volt, a kicsi meg éjfélkor eszik, majd reggel 6 körül. Nekem az is könnyebbség most, hogy itthon vagyok a 2 hónapossal és mellette van egy 4 éves ovisom, hogy nem 28 gyerekkel kell foglalkoznom, hanem kettővel. Na és én amit soha nem gondoltam volna míg anya nem lettem, hogy a sajátunkkal sokkal nehezebb, mint máséval. Az ovis azt csinálja amit kérek, a sajátom meg tesz a kéreseimre magasról.

Mi a legkönnyebb rész? Számomra az hogy otthon lehetek😅

Mi a legjobb? Hogy szeret

Mi a legnehezebb? Ha beteg.. És tehetetlen vagy. Később ha visszamegy az ember dolgozni.. Na szabit akkor vedd ki ha szünet van a gyereknek. Hopp, nincs is elég szabadság.. (igen van a gyereknek apja is), de pl egy iskolai szünetnel nincs annyi szabadsagunk hogy el is mehessunk együtt valahova. Nagyszülői segítség. Elvben volt.. Aztan🤷‍♀️🤷‍♀️🤷‍♀️ Meg atappenz kérdése is... Hiába készültem fel hogy beteges is lehet a gyerek.. De hogy ennyire és ennyiszer arra nem lehet.

Az állandó lelkiismeret furdalas.. Hogy sír, mert inkabb veletek lenne mint nagyival, bebiszitterrel, baratnal, oviban... Szeretne egy jatekot nagyon de elvből nem veszed meg, mert van otthon,drága, vacak... Hiaba erti meg ha látod h sóvárog attól utana..

Hogy türelmesnek kéne lenned sokszor es nem megy, mert dacol, visszabeszél.

Hogy nem akkor csinálsz valamit amikor akarsz. Példa: MOST ennék egy fagyit, de pont altatok. Előtte meg nem ehetek h ő is lássa 😅

Legjobb a gyerekeim puszijai,mosolyai,szeretete

Legnehezebb hisztit,elviselni.

A legrosszabb, mikor nekik rossz valami. A fogzás, a hasfájás az elején, később a közösségbe szoktatás. Ezekért nagyon sajnáltam/sajnálom őket és érdemben nem tudok segíteni.

A legjobb, hogy vannak. Minden. Számomra csodálatos végigkísérni, ahogyan abból a magatehetetlen kis 50 centis csomagból kommunikáló, gondolkodó, erző felnőttek lesznek. Ha muszáj kiemelnem valamit, az a gyerekek kapcsolata egymással. Fantasztikusan kedvesek, empatikusak és segítőkészek egymással egészen piciként is. ❤️

Legjobb h a szeretet megsokszorozodik es ez boldogsaggal tolt el, epp ma mondta egy ferfikollega az orokbefogadott babajukra h legjobb dolog ami az eleteben tortenhetett vele:)

Legrosszabb: hisztik, faradtsag, ha betegek es hogy 9 eve nem aludtam ki magam ugy istenigazabol es ez neha rohadt lehangolo.