Akik már 2-3 éves otthon vannak a gyerekkel nem monoton az egész nap?

Ha nem valami nagyon kreatív álomállásod van, olyan amit szívesen csinálsz vagy akár hobbinak is beillik, az is monoton és unalmas lesz. Sőt utána a gyereket elhozni oviból, suliból, elvinni különórákra, vinni a háztartást stb. az is monoton és unalmas. Meg kell próbálni felrázni programokkal, jópofa elfoglaltságokkal, kikapcsolódással.

Sajnos én az 5 éves mellől sem tudtam visszamenni dolgozni. Ebédig van csak oviban, addig többnyire házimunkával telik a napom. Utálom. Én nem vagyok ez a háziasszony típus... De még rosszabb volt, amíg nem volt óvodás. Semmit sem tudtam csinálni tőle, még enni sem. Felkelt jó korán, cs.szett aludni, késő estig nyomta, és 100% figyelemre + foglalkoztatásra volt szükség abban a laza kis tizenpár órában, különben kárt okozott, ostobaságot csinált. Leírhatatlanul szenvedtem, tönkre is mentem bele, ma már csak egy két lábon járó roncs vagyok. Ha visszamehetnék az időben, nagyon másképp csinálnám. Egyrészt bölcsibe adnám, nem érdekelne, mennyire nem bírja. Másrészt jó korán "leszoktatnám" erről a kielégíthetetlen és elviselhetetlen mértékű foglalkozás- és figyelemigényről, ez ugyanis nem normális. A napi pár óra esetleg igen, bár a többségre ez sem jellemző. De a 12-14 órák azok nem és kész, akárki akármit mond.

2,5 éve vagyok itthon, ha beleszámítom, hogy el kellett jönnöm hamarabb munkából terhesen. Nem unatkozom, nem monoton, a fiammal ketten is jól elvagyunk, a környéken is sok a gyedes/Gyenes anyuka, a gyerekek is jól kijönnek. Én azt is élvezem ha délelőtti sétánál a környékbeliekkel tudok beszélgetni. Persze sokkal jobb volt míg nem volt ilyen hideg meg este hétig is kint bandáztak a srácok, de a télben is meg lehet találni a jót. A fiam imádja nézegetni a kirakatokban a karácsonyfákat pl. Vagy a hét elejei havazásból ha csak egy tenyérnyit lelt határtalanul boldog volt. Most várom a tesót szóval egy darabig még itthon leszek. Kettő mellett meg végképp nem lesz idő unatkozni. Szerintem mindenkinek magának kell eldönteni bírja e ezt így vagy inkább hogy hogyan bírja. Van aki jobban vágyik a társaságra, munkára, más fajta kihívásokra, van aki jobban szeret egy felé koncentrálni. Én már az első terhességem alatt rájöttem, hogy nagyon nehezen megy kétfelé szakadnom. Vhol csorbul a kép.

Kérdező, vidéken szerintem ilyenek az óvónők... Mi is falusiak vagyunk. Megmondják, hogy mit csinálj a gyerekkel - a legutóbb engem azért teremtettek le, hogy miért nem vonom be a sütikészítésbe. Egyébként úgy, hogy fogalmuk sincs róla, itthon mennyire másképp (kezelhetetlenül) viselkedik, nem úgy, mint ott, ahol "meghúzza magát". De bármi van, ők megmondják a tutit, ja, és mindig minden az anya hibája... Hogy ebből is mennyire, de mennyire elegem van! Nálunk a védőnő is ilyen stílus, szóval gyakorlatilag szülés óta nem volt egy nyugodt percem, azóta kapom masszívan a pocsékanyázást.

#14: Jó ég, eleve nem megkérni kell, hogy hadd maradhasson, hanem KÖZLÖD, hogy ott fog maradni és pont! Állj a sarkadra, mi az hogy leüvölt?? Remélem elküldted a büdös fenébe. Pofám leszakad némelyik "óvónő" mit képzel magáról. Nyugodtan hagyd ott a gyerekedet, nekik ez a dolguk, ezért kapják a fizetésüket!! Mégis mit csinálnak, ha nem mész érte délben...??Talán kiteszik az utcára?!