Sport és zene kötelező? Mennyire vagytok ebben szigorúak?
A kislányom 8 éves. Mindig foglalkoztunk vele, fontos volt, hogy jó alapokkal induljon az életben, ez a mai napig az. Engem is járattak gyerekként zeneiskolába, különböző sportokra, és nála is szerettem volna, ha szereti a zenét, vagy megtanul úszni, stb.
Így zongorázni tanul, és heti 3-szor úszik. Az úszással hadilábon áll... Amíg kisebb volt, csak egyedül ő volt a tanárnővel, akit nagyon szeretett, tündér volt a hölgy, akihez jártunk. De idén szeptembertől átkerült egy csoportba, hasonló korú gyerekek közé. Nem szeret járni, folyton a kifogások mennek, meg hogy fáj a hasa/feje/lába. Pedig ügyes amúgy, az úszóversenyeken is jól teljesít, nincs rá panasz. De azt mondja, nem szeret odajárni. Átérzem, milyen, ezért megegyeztünk, hogy nem kell járnia, de akkor választ egy másik sportot. Oké, ennek örült nagyon. Viszont az anyám felcsattant, hogy miért engedem ezt, ha elkezdte, "igenis csinálja végig". Meg hogyha majd az iskola nem tetszik neki, onnan is kiíratom?!
Azért vagyok ebben engedékenyebb, mert az anyám nekem sosem engedte, hogy váltsak, vagy abbahagyjak valamit. Elsősként elkezdtem furulyán tanulni, és hiába nem szerettem, hiába nem érdekelt és tanultam volna más hangszeren, nem engedte. Ennek az eredménye, hogy a mai napig utálom az egészet, és semmire sem emlékszek belőle, pedig 7 évig tanultam. Az úszással is ezt csinálta. Én voltam a legkisebb a csapatban, mindig piszkáltak a nagyobbak, volt hogy lenyomtak a víz alá, úszás közben "visszahúztak", stb. Ahogy nagyobb lettem, sokszor inkább elbújtam az öltözőben, hogy ne kelljen felmennem a medencékhez, később már el sem mentem az uszodába. 16 éves voltam, mikor közöltem, hogy nem fogok odamenni többet, de mire a bátorságom megjött, az 10 évbe került. Azóta sem úsztam, fürödtem medencében, még a miénkben sem. Ezt szeretném elkerülni a lányomnál, hogy ne azért sportoljon, mert "muszáj", hanem mert szereti, jól érzi magát és kikapcsolja.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Szerintem te is látod, hogy anyád hozzáállása nem jó. Nekem annyi az elvárásom, hogy tudjon úszni, mert az fontos, ehhez bőven elegendő heti 1 úszás. Miért kell 3? Mit csináljon végig? Értelmetlen az érvelése.
A zenével meg azt csinál, amit akar, ha van kedve tanulja, ha nem akarja, akkor nem kell.
válasza:Mi az, hogy csinálja végig? Ha egyszer elmegy úszni, akkor onnantól élete végéig ússzon? Ezt a baromságot.
Szerintem a gyerekkor pont arra való, hogy sok dolgot kipróbálhasson, és rájöjjön, mi az, amihez igazán van kedve, tehetsége. Ha nem tetszik neki az úszás, írasd be valahová, amihez van kedve. Az ovis gyerekem csak egyszer kérdezte meg, beírom-e focira, nem mérlegeltem, hadd menjen. (Nálam is van ebben némi kompenzálás, engem meg nem engedett/támogatott anyám abban, amit csinálni akartam, pedig tehetséges voltam, versenyeket nyertem etc. De ő csak azt hajtogatta, hogy ez a sport nem ilyen kövér és lassú lányoknak való, mint én.)
Abban pedig egyetértek, h a mozgás és a zene is fontos. A mozgás szerintem fontosabb.
válasza:Óistenem szegény. Minek járjon ha utálja? Az úszóknál amúgy is hamar eldől hogy versenyzik-e vki, abból meg kisajtolnak mindent.
Ekkora gyereknek én nem erőltetnék ennyi különórát, max heti 1 zene és heti 1 sport, olyan, amit ő vàlaszt.
válasza:Nem értek egyet édesanyáddal. A kislány érdekét kellene szem előtt tartani, miért kényszeríted, hogy rosszul érezze magát ( a fizikai fájdalom, amit írtál pl fájdalom az igenis valós, nem kitalált, pszichoszomatikus tüntetnek hívják)
Saját magad tapasztaltad édesanyád erőszakosságát, a mai napig kihat rád. Ne akard a rosszat a kislányodnak.
válasza: válasza:Mindenkinek van igazsága.
Itt inkább az lenne az előremutatóbb, hogyha megtaláltátok volna az okát, hogy miért kezdte el, hogy ő nem szeret... Mi történik ott, ami előtte nem? Mi változott, mi zavarja? Így az elkerülés technikáját erősítetted benne, ami annyit tesz jelen esetben, hogy megoldás nélkül kihátrálunk a nekünk nem tetsző helyzetből. Ahelyett, hogy a kiderített probléma tudatában egy megoldást dolgoztatok volna ki közösen, amivel meg tud birkózni a helyzettel. Ez ha más dolgoknál is ismétlődik, meg fogja tanulni ezt a fajta "nem-megküzdési" módot. Amivel nincsen baj... majd az életben később jönnek a nagyobb pofonok, és majd akkor kell azokat kezelni. De örökre megvédeni a pofonoktól nem tudod. Én azt veszem észre, hogy sok szülő a pillanatnyi előnyt előrébbvalónak értékeli, mint a hosszútávú hatásokat - vagy azokba bele se gondol.
Egyébként még ezután is kivehetted volna, ha úgy látod, hogy semmi nem használ.
A másik ami felvetődött, hogy miért három és miért kellett versenyeznie? Nem lehetett volna csak a have fun kedvéért úsznia?
válasza:Őszintén sajnálom az ilyen gyerekeket.
Egy gyereknek még 6-7 évesen se lenne szükség semmiféle különórára, hanem ovi, iskola után önfeledt játékra, szaladgálásra.
Egy teljesítménycentrikus idegroncsot neveltek belőle, ahogyan a te szüleid is ezt tették veled kedves kérdező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!