Van akinek a baba születése után negatív irányba fordult a kapcsolata?

Én ritka kivétel leszek, nekünk szinte tökéletes volt a kapcsolatunk. Mindig mindent meg tudtunk beszélni, néha voltak persze összezörrenések, de ez csak erősített bennünket. Baromi jól kiegészítettük egymást, jó volt a házasélet, soha egy pillanatig nem fordult meg a fejemben, hogy elégedetlen legyek bármivel is. Azonban jött a baba, a terhesség elején nem is volt még semmi gond, de a második felétől egyáltalán nem vonzottam testileg, azt mondja, féltette a babát, tudja hogy semmi kárt nem okozott volna, mégsem tudott elvonatkoztatni - elfogadtam, nem is erőltettem. A szülésnél ő ragaszkodott hogy bent legyen, és soha nem erőltettem, abszolút rábíztam a választást. Még a vajúdás elején mondtam is, hogy ha nem érzi jól magát menjen ki nyugodtan. Nem tudom mit láthatott és mit nem mert nem emlékszem az utolsó 2 órára, de valami elég mélyen érintette, az első három hónapban egyáltalán nem közeledett, pedig a hat hetes kontrollon megkaptuk a zöld jelzést. Tudta hogy én kívánom, de rábíztam, mikor érzi úgy, hogy mehet a dolog. Na de nem csak a szex az, ami félresiklott. Hazajön este a melóból, abszolút bele van szeretve a lányába, csak vele foglalkozik. Játszik vele, fürdeti, eteti, altatja, bármit rábízhatok. De amint elaludt a gyerek, én le vagyok ejtve, a háztartás szintúgy, nyomkodja a telefont, filmet néz, azon belaszik és itt van vége a napnak. Pedig a terhesség előtt magától összepakolt ezt-azt, eltette a ruháit, beindított egy mosást, szóval segített pár dolgot. Kértem hogy segítsen most is mert nagyobb szükségem lenne rá, jött az igérgetés, de maradt minden úgy. A szennyes edényeket a kanapén, földön képes hagyni, a ruhája szanaszét, semmit nem csinál, csak kúpot hagy nekem, majd reggel lelép és ott állok kettesben a gyerekkel és utána pakolok. Emiatt persze feszült leszek, felkapom a vizet, számonkérem. Egyszerűen megtippelni sem tudom hová lett az a régi, már-már háziasnak mondható, kedves, rendes pasi. Biztos bennem is van hiba, kértem hogy szóljon, beszéljük meg, én is változtatok, lehet hogy nem veszem észre hogy változtam, de üljünk le, beszéljük át. Nem, jön a "minden rendben van, feleslegesen aggódok, minden szipiszupi", és megy minden ugyanúgy. Fogalmam nincs, mit tegyek, merre induljak, ráadásul a gyerek se könnyű eset, estére sokszor egy virágban több az értelem, mint bennem. De igyekszem nem elhagyni magam.

Szerintem ilyenkor kell heti fixen pár órára (pl. szombat délelőtt) ráhagyni a gyereket és a házat az apára, hogy majd jössz vissza ebédre. Plusz muszáj valami fix, minimum egy havi fél nap, vagy amíg kicsi 2-3 óra kettesben töltött időt is beiktatni.