Lehetséges, hogy depressziós vagyok ennyi idő után? Hogy mondhattam ilyet? 😭

10 hónapos a kisfiam, tervezett baba volt. Voltak nehézségek persze, de alapvetően imádtam anya lenni. Mostanában érzem azt, hogy elegem van. Összekaptunk a férjemmel és olyat mondtam hogy bánom a gyereket is, hogy megszületett😭 Utána a vállán sírtam a férjemnek, azt mondtam, hogy megakarok halni.

Természetesen nagyon megbántam amit a fiamról mondtam, ő a mindenem. ( Ugye nem lesz baja ezmiatt?😭 Kicsit félek, hogy a szavaknak erejük van😭 ) Amúgy 1 vidám pillanatom sincs mostanában. Mindenkivel bajom van, a családtagjaimmal, barátokkal, férjemmel, de már a gyerekkel is. Idegesít az állandó hisztijeivel és hogy nemtudok segíteni a fogzási ínyfájdalmain. (Már tényleg mindent próbáltunk!!) Segítségem nincs, nagyszülők akik még élnek távol vannak.

Fogalmam sincs mit tegyek, hogy visszatérjen a régi énem. Szoptatom még a fiamat, de már ilyenek járnak a fejembe, hogy rá akarok gyújtani pedig 3 éve nem cigizek. Soha nem éreztem magamat ennyire a padlón, és tényleg úgy érzem jobb anyát érdemelne és hogy a világ nélkülem jobb lenne. Normális ez 10 hónap után? Az elején szoktak depisek lenni az anyukák, de én akkor úsztam a boldogságban és hiába volt hasfájós is, soha nem gondoltam ilyeneket. Sőt, kistesót is akartam idővel majd, most meg már úgy érzem hogy nem akarok több gyereket és ha terhes lennék elvetetném😭 Más is volt így? Hogyan sikerült visszatérni a régi kerékvágásba?