Baj, ha a mi házunk nem "gyerekbarát"?

A barátnőm, aki egyben kertszomszédunk is, gyakran jön át hozzánk. (Én szintén hozzájuk, kb 1-1 arányban) Van egy másfél éves kisfia, akivel nagyon jól kijövök, tündéri kisfiú. Viszont pont abban a korszkban van, amikor nehéz lekötni a figyelmét hosszabb időre és minden körülötte lévő dolog érdekli. Pakol, megfogdos, megnéz, kipróbálna mindent. És innen jön a probléma. Amikor tudom, hogy átjönnek, alapból mindig rendet rakok (nem azért mintha kupiban élnénk) és elrakok olyan dolgot ami mondjuk törékeny, pl váza, hogy nehogy leverje véletlen. Viszont az is igaz, hogy én nagyon szeretem a kis apró dekor tárgyakat, a bútoraink is mind modernek, alacsonyak, könnyen eléri őket, az üveg dohányzóasztalról nem is beszélve. Van pl. csomó kagyló a nappali bútoron, képek kirakva stb. Természetesen ezeket mind megfogdosná a kicsi, volt már kisebb malőr is, mikor összetört ez-az. Tényleg egyre inkább igyekszem mindent elpakolni mielőtt átjönnek, hogy nehogy gond legyen, de kezdem unni a megszólásokat. Nincs olyan alkalom, hogy ne jegyezné meg a barátnőm, hogy "nem valami gyerekbarát a házatok". Nem sértésnek szánja, de kezd rosszul esni már, mert próbálok tekintettel lenni rájuk, de azért nem várhatja el, hogy játszósarkot rendezzek be nálunk az ő gyerekének, vagy hogy hozzájuk igazítsam a lakberendezésünket. Nekünk még nincs gyermekünk, sajnos nekem betegség miatt lehet hogy nem is lesz (de ez nem fontos itt egyáltalán). Így nyilván a lakásunk olyan stílusú, amilyenek mi vagyunk. Ti mit tennétek a helyemben? Kinek jogosabb a sértettsége? Azt azért nem szeretném, ha nem jönnének át többet, mert nyilván barátok vagyunk és a kisfiát is szeretem, csak kellemetlen a helyzet.