Volt mar valaki hasonlo helyzetben, ha igen, hogy oldottatok meg? Bövebben lent!

En terhesség előtt, 7 eve voltam egyutt a férjemmel. Összeházasodtunk, de en meg nem akartam volna gyereket, pont jol ereztem magam az életemben. Igazából mindenünk addigra lett meg. O meg azon az elven volt, hogy meg van mindenünk, összeházasodtunk, es jöhet a gyerek

Elkezdtünk próbálkozni, es álmomban nem gondoltam, hogy olyan hamar összejön. Kicsit csalódott voltam, hogy miert. Aztan utaltam a terhességem, csak nyug volt. Majd megszületett tavaly a fiunk, es majdnem depressziós lettem. Jártam kezelésre 2 hónapig. Eeeees most, a vilag osszes kincsiért se adnám!!! Megszoktam, hogy anya vagyok, belerázódtam. Nehez volt az eleje, es nagy lelkiismeretfurdalasom van, hogy milyen is voltam akkor.

2 dolgot tehetsz

1 bevállalod és szülsz

2 szakitotok

Azt nem várhatod tőle, hogy ne legyen gyereke miattad, ez sokkal nagyobb dolog ennél, egész életedben hallgathatnád tőle.

Szeretni valakit nem azt jelenti hogy egymást nézitek, hanem hogy egy irányba néztek.

Nálam jobban senki nem imádja a férjét, 15 éve élünk boldog házasságban de ha nem akart volna gyereket biztosan kerestem volna olyat, aki akar. Szerencsére van 3 és gondolkodunk a negyediken tehát nincs ilyen probléma, de mi az első évben amikor megismerkedtünk, tisztáztuk ezt. Nálatok 8 évig nem derült ki, hogy egy ennyire fontos kérdésben nem ugyanaz az elképzelésetek?

Igen, a legtöbb válásnak ez az oka. Az emberek változnak, ha egy irányba az jó, ha nem egy irányba akkor sok lesz a konfliktus idővel.

Egyetértek a kicsit nyers 5össel. Vagy bevállalod és szülsz, vagy szül neki más. Szerintem sem fog lemondani a gyerekről ha tényleg szeretné, egyszerűen boldogtalan lenne egy életen át. Azt meg te sem akarod ha szereted.