Milyen bölcsődében dolgozni?

Rettenetesen fárasztó. Kevés gondozó van sok kicsi gyerekre, és képtelenség annyit odafigyelni külön-külön mindegyikre, amennyi figyelemre egy ilyen korú kisgyereknek szüksége lenne. És a tetejébe még a szülők mindenért a gondozókat hibáztatják, téged szidnak, ha túl nagy a csoportlétszám, nem elég felszerelt a csoportszoba, nem nyit elég korán és nem zár elég későn a bölcsi stb. Tényleg csak hivatásból érdemes ezt a pályát választani és csakis a gyerekek miatt, mert egyébként annyi megaláztatás ér a szülők részéről, annyira le vagy terhelve és olyan kevés a fizetés, hogy az siralmas. Magánbölcsődék egy fokkal jobbak csoportlétszám szempontjából, de a szülők ott is tudnak idióták lenni.

Kreatívnak nem igazán kreatív, itt 1-3 éves korú gyerekekről van szó, ők még beszélni is alig tudnak, nem hogy kézműveskedni. Lehet velük csinálni ezt-azt, pl. elfirkálgatnak egy papírra ilyen pacákat, nyomkodnak gyurmát stb., de úgy igazán csak az óvodában vannak ilyen kézműves foglalkozások, akkor már rajzolni is felismerhetően tudnak a gyerekek, meg a különféle kézműves eszközöket is ügyesebben tudják használni.

Szerintem jó, és egy kétkeresős háztartásban megfelelő is lehet a fizetés is. Meg rengeteget keresnek mostanában.

Azt nem gondolnám, hogy a szülők a gondozókat hibáztatnák. Csak olyanért hallottam eddig reklamációt, amiről valóban a gondozó tehet. pl, az én gyerekemnek sose tesznek előkét a nyakába, így minden ruhája pecsétes...

Szülőként tudok nyilatkozni több gyerekkel más-más csoportokban kijárt szimpla állami bölcsiről. Volt több néni is, akit nagyon szerettünk, mert látszott, hogy elhivatottak, egyszerűen érdekli őket a gyerek hogyléte és számon is tartják, kivel mi történt. De a kb. 4 évünk alatt volt egy, akit nem, mert nála meg az látszott, hogy a gyerek csak teher neki. (Kétszer is előfordult, hogy hazaküldte a gyereket, hogy beteg, ő megmérte, hőemelkedése van, de otthon már nem volt és a doki szerint sem volt beteg. Persze ez még lehetett valami félnapos izé... De pont őt valahogy szinte nem is láttuk, mert sokszor korábban elment. Persze lehet, valamiért elengedték családi probléma vagy továbbképzés, csak így legtöbbször nem tudtam tőle infót kérni, mi történt aznap, ami azért fontos a szülőnek, ha a gyerek még nem tud beszélni. Meg a a gyerekem kicsit tartott is tőle, pedig nagyon igyekeztem nem kivetíteni a saját anti-szimpátiám, lévén közös érdek a jókedv. De aztán ez utóbbit már évekkel később több szülővel is beszéltük egyszer egy helyi újságcikken csodálkozva a játszótéren, hogy kapott valami kitüntetést és vajon mire, mert az övé félt tőle, és akkor jött többfelől, a nahát őt az enyém sem szerette, pedig a többiek milyen kedvesek voltak...)

Kézműveskedés is volt, általában mindig volt lehetőség szabad firkálásra (elvehették, mint a többi játékot), a gyurmázás viszont közös nagyobb buli volt. És anyáknapja meg húsvét, karácsony volt az, amikor a nénikkel közösen biggyesztettek oda valami ujjnyomot és ráfogták, hogy pillangó, aztán a néni rajzolt neki mondjuk szemet és szájat, vagy ragasztottak tésztából valami elvileg mintát egy mécsestartóra... szerintem minden anyuka tudja, hogy ez a kor még nem a műélvezetről szól, de örült neki. Plusz kétszer egy évben volt szülőkkel közös opcionális kézműveskedés családi nap címén, ez is jó alkalom volt (már aki ráért, hogy lássuk a többi családot, mert ilyenkor már azért szövődnek barátságok is).

"Torna" is volt, azaz betettek valami zenét vagy mondókára zokniban nyújtózkodtak meg masíroztak opcionálisan, csatlakozási kedv szerint - szerintem ez is nagyon jó dolog.

A legjobb a napirend volt, hogy önállóságra szoktatták őket kézmosásban, cipőhúzásban, kanalazásban, hogy megtalálják jelek szerint a törölközőjüket, szekrényüket.

Az gáz viszont, ha már csak egy-két gyerek van 4-fél5-kor 3 csoportból összevonva és ők is körbeporszívózva, és csúnyán néznek az utolsó szülőkre, mintha veszélyeztetnék a gyereküket. És igen, annak sem örül az ember, amikor napi 3 rend ruhát kell becipelnie, mert nem figyelnek oda, hogy előkét adjanak rá és egyéb balesetek, amik szorosabb kontroll alatt otthon már nem történnének meg.

De alapvetően szerették a gyerekeim a bölcsit, jó élményeik és sok barátjuk lett és sokat fejlődtek.

Hogy milyen munka azt persze nem tudom. Nekem fárasztó lenne, mint egy állandó gyerekzsúrban a folytonos hangzavar, és biztos nagy alázatot kíván, hogy odafigyelj ilyen sok kisember testi és lelki igényeire, akiknek a hangulata állandóan változik, még ugye nagyon énközpontúak, és mindig mindegyiknél épp nagyon fontos esemény van. :)

4 évig dolgoztam a szakmában, erre készültem, ez az egyetlen képzettségem. 4 év után azonban nem bírtam tovább, kikészültem, egy az állandó betegség (de tényleg, megállás nélkül), és kénytelen vagy betegen bejárni, mert kevés a gondozónő... Egymást helyettesítjük...Rengeteg túlórázás, 10-12 órákat dolgozás, jelzem ismét, ezt sokszor: betegen.

A csoportlétszám kevésnek tűnik, de nem az, ilyen pici gyerekekkel. Akármilyen nyugodt is próbálsz lenni, eszméletlen stressz mindent kézben tartani. Sok múlik a kollégáidon, akikkel egész nap együtt kell működni, és ha olyat fogsz ki, akivel nem megy, akkor pokol lesz az az éved, olyan érzés, mintha kifejezetten akadályoznátok egymást.

Élvezetesnek van benne élvezet, persze, azért akartam ebben dolgozni. Egy darabig elég is a gyerekek visszajelzései, az öröm, hogy együtt vagy velük, de mondom, nekem 4 év után már ez sem hozott olyan igazi nagy örömöt, ezért is döntöttem inkább úgy, hogy mindenkinek jobb, ha váltok.

Kreatívnak aránylag kreatív, de ha nagyon követni kell a szakmai alapelveket (nálunk kellett) akkor elég limitált, hogy a gyerekekkel miket tudsz csinálni, készíteni.

A szobadekorációt neked kell, abban lehet kreatívkodni, de hidd el hulla fáradtan (ja és egy TONNA adminisztráció mellett) már kevés inspirációd lesz azon agyalni hogy milyen girlandot készíts a pelenkázó fölé.

Sajnálom, nem lebeszélni akarlak, mert az egyik legszebb munka lehetne annak, aki ezt élvezi, de sajnos a körülmények nem annyira rózsaszín ködösek, mint ahogy az ember az egyetemen elképzeli :( Mindamellett kipróbálni kipróbálhatod, hátha neked tovább jó lesz, mint nekem, sok függ a helytől, kollégáktól is. De az én fiatal kollégáim szinte sorban szakmát váltanak, kevés kivétellel.