Bölcsiről kinek milyen tapasztalatai vannak?

Nekem mar egy eves kora elott bolcsis volt, alaposan megfontolt es sajnos szuksegszeru lepes volt. Amivel enyhiteni lehetett, hogy maganbolcsi, kis letszam. Es eletunk legjobb dontese volt! Fantasztikus gondozok es gyerekek, elso perctol rajongva imadta, es mi is szulok. A kapcsoltunknak a gyerekkel nem artott, sot. Most ballagott el, szivem negszakad hogy ovit mar nem itt jarhatja.

Munka miatt mindkét gyerekem 2 éves kora körül lett bölcsis ugyanabban az állami bölcsiben, reggel 8-tól 4-ig voltak bent. Az nagyobbikom nagyon haverkodós volt már "babaként" is, ő kifejezetten várta, élvezte, inkább akkor lett hisztisebb, amikor rájött, hogy uncsi minden reggel elindulni, amikor már ott is mindent ismer - de amikor beértünk, újra jó volt a helyzet. A kisebbikem sokkal anyásabb-babásabb volt ugyanolyan idősen, azt hittem, na majd vele jönnek a jelenetek, de ő inkább amolyan fogösszeszorítósan csinálta végig a beszoktatást és elég nehezen oldódott. Mindkettőnél egy hét alatt aludtak ott, de azért olyan 3 hónap kellett, hogy elfogadják, hogy ez az élet új rendje. A nagyobbik jobban szerette végül mégis a gondozónőit, ma is látogatjuk egyszer-egyszer, a kicsinek viszont még így két év múltán is összejárunk a legjobb bölcsis haverjaival játszóterezni, szülinapozni. Nem lettek betegesebbek, kb. évente 2-3 hetet voltak itthon lázas takonykórral, jellemzően kezdés után pár héttel és évszakváltásokkor. Mindkettő későn kezdett beszélni és nagyon válogatós volt, a bölcsi szerintem sokat dobott ezen is. Sokat ügyesedtek, azt mindenképp élvezték, hogy kicsik az asztalok, székek, mosdók, vécék, megtanulták, kinek melyik a jele, egyedül ment a kézmosás, cipőhúzás, fésülködés... nekem persze ezeket mindig bemutatták. Sokat segített, hogy az alvóállaton-rongyin kívül midig vihettek be valami játékot vagy könyvet "megmutatni".