Hogyan működik a bölcsőde óvodai rendszer máshol. Mennyit játszanak a gyerekekkel, mindennap kimennek az udvarra?

Oviról és bölcsiről is tudok nyilatkozni, a 4,5 éves kisfiam középsős ovis, a 3 éves kislányom pedig a 2. bölcsis évében jár.

Előre annyit, hogy a kérdésedre az a rövid válaszom, hogy az adott intézménytől függ. Ovi és ovi, bölcsi és bölcsi között is óriási különbségek vannak.

Nekünk szerencsénk van, az ovi is és a bölcsi is nagyon gyermekcentrikus, én nagyon jó érzésekkel lépek be mindkét intézménybe.

A bölcsiben nagyon szeretik a kicsiket, napi sok órában babusgatják őket, ha reggel van egy kis sírás, biztosan ölbe veszi a gondozó a sírós kicsit, leül vele, és addig az ölében tartja, amíg teljesen meg nem nyugszik. A szülőkkel közvetlen kapcsolatban áll a bölcsi, minden nap végén egész napi beszámolót kapunk a gondozóktól. Vannak kis foglalkozásaik, kézműveskednek (persze, bölcsis szinten), rajzolnak, tornáznak, angoloznak. A kislányom reggelente szinte berepül a csoportjába. A gondozónéni azonnal ölbe kapja, összepuszilgatja, aztán engedi játszani a többiekkel. Ja, persze, a legfontosabb, hogy a többi bölcsissel is kialakuljon egyfajta kötődés, ebben nagyon segítenek a gondozók. És minden nap van levegőzés, udvari játék. Még az udvaron is sokszor a gyerekekkel játszanaka a gondozók, múlt héten minden délután arra léptem be az udvarra, hogy a kislányom és még másik kisgyerek egy olyan nagy tányérhintán ült, a gondozónénijük pedig lökte Őket, közben énekelt. Csodaszép jelenet volt! Ja, még annyit, hogy nagyon segítenek a szobatisztaságban is.

Az oviról szintén szuperlativuszokban tudok beszélni. Foglalkoznak a gyerekekkel, az óvónők beülnek közéjük kézműveskedni, olvasni, babázni, építeni, minden nap külön témájú foglalkozást tartanak Nekik. A kisfiam heti 2-3 új verset szaval el nekünk otthon, amit az óvónénije tanított Nekik. Egy-egy problémásabb helyzetben (verekedés, visszatérő bepisilés) számítanak a szülőkre, beszámolna mimdenről, abszolút partnerként kezelnek minket. Nagyon szerencsés vagyok, mert az oviban is tudok mindenről, ami a kisfiammal történik, az óvónénik maguktól beszámolnak, fontos nekik, hogy a szülők tudjanak mindenről.

A fiamék minden nap (még szitáló esőben is) kint szaladgálnak az udvaron. Ez egy kézműves és hagyományőrző ovi, minden hónapban van vmi ünnepség vagy népszokás, amelyről oviszinten megemlékeznek, kézműves produktumokat gyártanak, aztán kiállítják a műveiket, a szülőknek is gyakran tartanak programokat, szval remekül bevonnak minket is.

Sem az oviban, sem a bölcsiben nincs nálunk olyan, hogy reggel beadom a gyerekeket, délután kiveszem Őket, és senki nem mond egy szót sem. Szinte baráti a kapcsolat mindkét intézménnyel. Pedig budapesti ovi, bölcsi, mindenki folyton rohan, mégis, ott egy kicsit lelassulnak a szülők is. Mi imádjuk az ovinkat, bölcsinket.

Igen, érdemes az érzéseidre hallgatni. De azért várj még meg néhány véleményt, mert tudom, hogy a magyar ovikban, bölcsikben sem olyan rózsás a helyzet. Én többször írtam a kommentemben, hogy irtó szerencsések vagyunk, hogy ilyen szuper ovit, bölcsit fogtunk ki, de többségében olyan véleményeket lehet itt is olvasni, hogy a magyar ovik, bölcsik is csapnivalóak.

De lehet, hogy érdemes váltani, hátha találsz kellemesebb helyet, ahol legalább nem sír a gyermeked. Az nagyon fontos.

Nekem hihetetlen jó érzés úgy otthagynom a gyerkőceimet (ha már ott kell hagynom Őket😖) az oviban, bölcsiben, hogy szinte bereppennek a csoportjukba, a gondozónéni és óvónéni tárt karokkal várja Őket, megdicsérik a ruhájukat, aznapi frizurájukat, tök mindegy, de mindig mondanak Nekik valami nagyon kedveset. Hétfőnként érdeklődnek a hétvégi programjainkról, ránéznek és meghallgatják a mesélő gyermeket. Öröm látni!