Jól tettem, hogy élek ezzel a lehetőséggel?

Szerintem még jól is fogja érezni magát, heti két délelőtt nem olyan sok. Az én fiam is szeptemberben lesz másfél éves, fél az idegenektől, viszont a gyerekek és az új játékok között nagyon jól érzi magát, meg szerintem a második héten már a nevelőknek is örülne. Igaz én nem dolgozni megyek vissza, hanem kistesót tervezünk, de én is tervezem, hogy a terhesség közepén beadom a fiam heti 2 napra családi napközibe.

Meg így majd később is könnyebben fogadja a lányod, ha egész héten mennie kell.

Én azt nem értem, hogy lehetsz otthon 5 évet? A nagy után nem mentél vissza dolgozni? vagy hogy jön ez ki?mert ha a nagy tegyük fel 3 évesen ment oviba és akkor született a kicsi, a nagynak csak 4,5 évesnek kéne lennie vagy hogy van ez?

Mert ha a nagy 3 évig otthon volt veled és a kicsit 1,5 éven már küldenéd közösségben az tényleg nem fair. Egyetértek az előtte szólóval, amit az egyik megkapott azt adnám a másiknak is. Az elsőnél valamiért úgy tartottad jónak ahogy, a másodiknál miért nem? nem ő tehet róla, h másodiknak született.

Mondjuk terhesen sek dolgozott végig, ill. nem pont a 3. szülinapjukon kezdik a gyerekek az ovit, hanem szeptemberben és addigra simàn lehet a gyerek 3,5 éves..

Na ennyit az offról. On: én aki nem fog dolgozni majd csak ha betölti a gyerek a 3-at és tombol a szepa, még én is azt mondom, hogy szuper döntés. Heti 2 nap 4 óràban...mintha jàtszóhàzba mennétek ;) Lehet h fog sírni, de mennyivel jobb lesz neki, hogy nem rögtön a mélyvízbe dobjàk. Megszokja könnyebben, àtesik a betegségeken úgy, hogy neked nem kell tp-re menni...stb.

A lányom is olyan személyiség, mint a kisebbik gyereked. Én már egy évesen láttam rajta, hogy egyre jobban érdeklődik az emberek iránt, szereti és igényli a közösséget.

15 hónaposan erre a megérzésre támaszkodva bölcsődébe adtuk. Úgy voltam vele, ha tévedtem, akkor kiveszem és nem fog oda járni.

Kiderült, hogy jól láttam, mert a beszoktatás kb egy óra volt, másnap ott is aludt, harmadik nap 8 órányi ott tartózkodás után alig tudtuk elhozni. Már 3 éves, azóta is minden reggel lóg a kilincsen, hogy induljunk már bölcsibe (és azon van a vita, hogy mi még készülődünk, fürdünk, ő meg azonnal indulna).

Az intézményt kell nagyon megnézni, mert zongorázni lehet a különbséget. Olyan bölcsődét kerestünk, ahol a vezető nézetei, habitusa a miénkhez hasonló. Olyan szempontból rajta sok múlik, hogy ő dönt a személyi állomány összetételéről, ő tartatja be a szabályokat. Ha az ő pedagógiai elvei szimpatikusak, akkor nem fog vele ellentétesen gondolkodó, viselkedő alkalmazottat megtűrni. A gyerek pedig ezekkel az alkalmazottakkal tölti a napját.

A beszoktatás alatt én leginkább azt figyeltem, hogy a konfliktusokra hogyan reagálnak a gondozók. Második nap egy nagyobb fiú hanyatt lökte a lányomat, koppant a feje a padlón. Amíg őt nyugtattam, figyeltem, hogy mit csinálnak a fiúval.

Két mondatban a TETTÉT kritizálták (tehát nem a személyiségét!), röviden megszidták, majd gyorsan kiemelték a szituációból és átvitték a szoba túlvégébe, ahol lefoglalták más tevékenységgel.

Ez szimpatikus volt. Később előfordult, hogy a lányom volt az agresszor, egyszer lepofozott egy fiút. Kérdeztem, hogy mi történt utána vele és a fiúval. Ugyanez: a lányomat megszidták, majd egy időre elszeparálták őket egymástól. A fiút megnyugtatták, a lányomat bevonták egy másik tevékenységbe. Délután már együtt bandáztak a fiúval, nem nehezteltek egymásra. (Persze otthon azért kikérdeztem őt is és miután egyértelmű volt, hogy nem önvédelemből ütött, hanem heppből, kicsit jobban rámentünk a témára, hogy először nem szabad ütni, csak védekezésből. Szerencsére ez egyetlen alkalom volt az elmúlt 2 évben, nem ismétlődött meg.)