Szerintetek melyik az az ideális kor, amikor már el lehet vinni egy gyereket a bölcsibe, mert élvezi a társaságot, és nem szenvedi meg anya hiányát?

Ne haragudj, de aki ezt a szöveget beveti, várja nyugodtan a válaszokat...

"Egy jó anya a legjobb társaság 3 éves kor alatt, nem a bölcsőde."

Minden ítélkezés nélkül, szerintem ez nagyon gyerekfüggő. A legidősebb lányom még 4 évesen is szenvedett az oviban (bölcsis nem volt), szívesebben volt velem otthon. Most 5 éves, lettek barátai, és már szeret járni. A középső 3 évesen ment oviba, jó is volt neki így, nem volt gond. A kicsi 2 éves, már menne a csoportba, imádja a gyerektársaságot, ő amúgy is olyan talpraesett típus.

Nyilván a muszáj nagy úr, de ha az embernek módja van erről dönteni, akkor szerintem a gyerek típusát kell leginkább figyelembe venni, és akkor nem viseli meg az anya hiánya.

szerintem nagyon is gyereke válogatja - a gyerek neme, természete, meg persze az élethelyzete.

azokban a családokban, ahol már mondjuk a második, harmadik gyerek a bölcsikorú, szerintem könnyebb, mert a gyerek eleve társaságban, nem kisajátítva anyut-aput létezik, és nem szakad rá hirtelen a versengés, vetélkedés, irigykedés, konfliktusok áradata - mert már ismeri ezeket a dolgokat, szinte profi küzdő :) :)

aztán a lányok eleve tárasságkeresők, fejlettebbek mint a fiúk, inkább lépnek interakcióba más gyerekekkel, szerintem velük is könnyebb a bölcsikezdés. (vegyük például hogy kétévesen 10 kislányból 8 már beszél, de 10 kisfiúból jó ha kettő tud érthető szavakat mondani!!!)

aztán hogy mennyire kényezteti el az élet a gyereket. lehet, hogy egy olyan családban, ahol alkeszok a szülők a gyerek iszonyú boldog a bölcsiben, lehet, otthon nincs meleg és rendszeres ebéd, és játék. na az ilyen gyereknek aztán meg megváltás a bölcsi.

ha az életkorra kell kivetiteni, azért én azt mondom, két éves kor előtt semmiképpen nem jó, de hát a kényszer nagy úr... de ha valaki megteheti, és elég a GYED valamennyire, inkább ne adja be közösségbe a kicsit, mert alapvetően a gyereknek 3 éves koráig csakis az anyjára és az apjára és a családjára van csak szüksége, a társas kapcsolatokat így is megélheti, pl. játszótéren, játszóházban, bölcsis 1-2 órás játszócsoportban, ennyi pont elég a 2-3 éveseknek táraságból.

a dackorszak 2-3 éves kor között van, ez egy fontos időszak, jobb, ha a családban fejleszi ezidőben az egóját,mint egy bölcsiben, szerintem.

ráadásul 3 évesen már igencsak érti a világot, egy komplett emberke, de előtte még inkább tanul, és ezt a legnagyobb biztonságban kell megélnie.

persze ez az én véleményem, van, aki beadja a gyerekét, és azt látja, boldog a gyereke a táraságban. és sose fogja megtudni, hogy egész nap zokogott a kicsi, mert a gondozónők ezt nem árulják el, hogy ne fájjon a szíve az anyukának. aztán megszokja.

én is, a párom is, és mindenki, akivel beszéltem vagy azt mondta, utálta a bölcsit (a párom is kicsinek egész nap sírt, én is, én még emlékszem is a szorongós, depis, MAGÁNYOS, elhagyatott érzésre, ami rajtam volt sokszor) ...

sok anyuka, akik beadták a gyereküket már 2 éves kor előtt őszintén elmondták, hogy tudják, nem igazán szokta meg még hónapok után se a gyerek a dolgot.

igazából az élet nehéz. ha nem a bölcsi a keserves, akkor lehet, majd az ovi lesz. a gyerekeket nem lehet burokban nevelni, meg mindentől megóvni. a lényeg, minden anya adja meg a tőle legtöbbet telhetőt, és akkor egészséges lelkületű lesz a gyerek.