Adtok ötleteket,hogy könnyebb legyen kicsit a bölcsődei beszoktatás? Lányomnak és nekem is

Ha Te nem csinálsz drámát belőle, nagy eséllyel ő se fog. Vidd úgy, hogy ez egy jó buli.

Nálunk a nagy besétált és rögtön jól el volt, semmi sírás. Én sírtam csak kint:)

Amerikában átlag 6- 8 hetet!!!! maradhatnak csak otthon az anyák. Svédország kivétekezett helyzetben van,ott 1 évig!!! maradhatnak.

Magyarországnak ilyen szinten párja nincs a világon,hogy akár 2- 3 évig is.

Én erre gondoltam :)

Kezeld úgy, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Állítsd be pozitívan, legyél rá büszke. Érezze, hogy bízol az egészben, hogy jó dolga lesz, biztonságban lesz és nem félted, és hogy pláne nem opcionális választás kérdése, hanem ez az ő "munkahelye".

Nekem két nagyon különböző személyiségű fiam van, mindkettő kb. 2 évesen ment ugyanabba a bölcsibe.

A nagyobbik nagyon társaságkedvelő, amolyan fővezér, aki bárkinek dirigál... na beszoktatásnál le sem voltam tojva, ha meglátta a többi gyereket. Viszont két hét múlva nagyon hisztis lett, hogy "de ő már volt bölcsiben". Fokozatosan jöttem rá, hogy csak elindulni nem szeret otthonról, mert ott is annyi dolga lenne :), de ha beértünk, már nem volt gond. Csak addigra elmúlt az újdonság varázsa. Szóval vele voltak menetrendszerű nagy hisztik útközben, de hát vele a dackorszak is húzósabb volt.

A kisebbik nagyon félénk volt ekkoraként (ma már nem az), tipikusan, aki csak kapaszkodik a játszótéren a lábamba, hiába bíztatom... Nála nagyon izgultam, hogy ha a nagynál így alakult, itt mi lesz és mardosott az önvád. De olyan elszántan tette a dolgát, mint aki meg akarja mutatni. Nagyon cuki volt és sosem hisztizett. De azért neki kellett vagy 3 hónap mire úgy feloldódott, megszokta, mi hol van, ki kicsoda, meg lettek végre kedvenc emberei, akikhez tudott kapcsolódni, mesélni róluk, és már láttam rajta reggelenként, hogy végre vidámabban megyünk.

Persze első pár napban én is bőgtem a sok érzelemtől már az utcán, mikor kijöttem :) De jól alakult, szerették mindketten a bölcsit, sokat tanultak, sokat szocializálódtak, és még most iskolásként is vannak onnan barátaink.

Szia, ne drámázd túl. Kisgyermeknevelő vagyok, és az a tapasztalatom, hogy a szülők sokkal nehezebben válnak le a gyerekről, mintsem fordítva.

2,5 évesen már van annyi esze a gyereknek is, hogy ha szépen megbeszéled vele, hogy te neked dolgozni kell, ő addig játszhat a bölcsiben, akkor felfogja.

De ha ráparázól, akkor hidd el, hogy kiszagolja és úgy fpg manipulálni ahogy csak tud. Rafkósak nagyon.

Számos olyan gyerekkel, családdal volt dolgom, hogy már az utcáról hallottam a gyerek sírva üvöltő tiltakozását, aztán amint belépett a csoportba ment és játszott.

Kezeld lazán. Tanuld meg te is a csoportjába járó gyerekek nevét, nem baj ha nem barátok a gyerekeddel, de este, lefekvésnél mesélhetsz, kérdezhetsz azokról a gyerekekről, a másnapról.

Érdeklődd majd meg a gondozó néniktől, hogy mivel játszik szívesen a gyereked, mesélj neki azokról a játékokról, a bölcsis napirendről.

Reggeli készülődésnél is ha elpityeredik a közeljövőben, akkor ne erősítsd a szomorúságában, hanem lelkendezz picit, hogy xy barátja már biztosan ott van a bölcsiben, vagy nagyon kíváncsi vagy, hogy az a szuper bármilyen játék ott van e még a csoportban.

Nem lesz mindig egyszerű, főleg neked nem, de ha odafigyelsz és nem a sírásában erősíted meg a gyerekedet, meg az ellenkezésében, akkor rövid időn belül öröm lesz a bölcsi.

Gondolj bele, neked felnőttként is milyen fura, sokszor nem jó, frusztráló egy új munkahely, az idegen környezet, az új arcok, nevek, szabályok. S ha egy felnőtt agya kikészül a napi 4-6-8 óraban, akkor képzeld el a gyereked idegrendszerét.

Ne ess nagyon kétségbe ha lesz pici visszaesés akár szobatisztaság, étvágy, gyakoribb hisztik, éjszakai alvás téren. Olyankor dolgozik a kis idegrendszere, átáll, feldolgoz, pont úgy amikor neked kattog az agyad.

Csak jobb esetben te megtudod beszélni felnőttekkel, de a gyereked nem minden esetben tudja választékosan elmondani, hogy "Anya, teljesen kikészültem a sok idegen néni, a sok új szín, hang és gyerek láttán, plusz a napirend meg a korom miatt egy csomó dolgot elvárnak tőlem. Illetve a játekokon is osztozom kell, meg a rajzolás sem úgy történik ahogy itthon szoktunk rajzolni."

Legyél türelmes :)

Csak lazán.

Ez az “élet rendje”felfogással.

Bár mi sokat beszéltünk róla az utolsó hónapban..

1 nap 5 perc után egyedül hagytam, csak kinn ültem az előtérben..

2. Nap után màr otthagytam teljesen

Én egy pillanatot nem izgultam, a gyerek is nagyon vàrta így.