Hogy bírják ki a gyerekek bölcsiben (és oviban) hogy nem körülöttük ugrál egész nap valaki?

Semmi, ott ezt szokják meg. Meg otthon is, azt ami van.

Sok szülő fél a gyerekétől, fél attól, hogy rászóljon vagy, hogy sír. Nem kell kinyalni a fenekét. A szülő is ember, nem gép. Az én gyerekem is dacos 2 éves volt de az ebédet megfőztem. Ha közbe földhöz vágta magát mert nem vele foglalkoztam akkor ez van. Attól még megfőztem

A jó pedagógusnak a célja: ÉRTENI az adott gyermekkorosztály lelkivilágát. Ez a kulcs. Ha érted -bárki képes alapszinten és ez elegendő-, akkor könnyebben létrejön a felnőtt és kisgyermek között a kompromisszum, és sokkal elviselhetőbb a helyzet, sőt, gyakran örömteli. Ilyen esetben az a relatíve kevés nehézség súlya sem érződik annyira pont azáltal, hogy értem, mi zajlik a gyermek lelkében.

(Pedig mások által -részben- hibás módszerekkel nevelt gyermeket nehezebb sikeresen, örömtelibben nevelni, mint sajátot, hiszen a gyermeket alapvetően a szülője befolyásolja, így ha van hiba a szülő általi nevelésben, akkor más felnőtteknek munkába, energiába, ügyességébe kerül korrigálni azt; ráadásul a saját szülője érzelmeire és tudatalattijára reagál a kisgyermek és éli meg nagyrészt akkor is, ha pl szitter, vagy poedagógus van vele! Evvel azt szeretném sugallni, hogy saját gyermekedet a legkönnyebb nevelni, másét esélyesen kevésbé könnyű! Mégis múködhet! Hacsak nem súlyos, vagy középsúlyos fogyatékkal él a gyermek, hiperaktivitással stb.)

Éppen ezért ugyanezt javaslom az aggódó szülőknek. Szakkönyvekből, majd pedig / eközben élő gyakorlatban megfigyelni, megérteni az adott korosztály lelki működését, valamint kompromisszumot kötni, és következetesnek lenni.

Ezen felül a felnőttet is kell nevelni, azaz önmagamat! A felnőtt saját önismerete is nagyban segíti elfogadni, megérteni és szeretni a kisgyermekeket. Ha nem működnék elég jól, akkor nehezebb volna kisgyermeket nevelnem.

(Nem az tehát a megoldás, hogy a "haját tépi az ember", hogy "má' megin' mi'csiná' ez a gyerek, pedig hányszor elmondtam neki, hogy ne..." - ennek semmi értelme, semmi eredménye, hiábavaló "módszer"...)

Ezt a választ kiegészítésképp írtam, mások is hozzátettek hasznos gondolatokat. És hogy a kisgyermek hogyan bírja jobban szakemberek között? Úgy, hogy HA JÓ a szakember, akkor épp ezért, mert szakértő. Részleteztem fent. (Ezen felül nem mellékes az sem, hogy oviban, bölcsiben sok a gyermek, kénytelenek valamilyen szinten elviselni egymást és a szabályokat, és minél nagyobb egy gyermek, annál nagyobb erre az esély. Más kérdés, hogy frusztrálódik ettől, és mire hazaviszi a szülő, otthon sokszor esélyesen kiengedi a gőzt a picur...)