Miért mondják sokan a bölcsiről, hogy szükséges rossz?

Az én fiam gyerek társaságra vágyott, nem volt kielégítő neki az otthoni játék, nekem pedig munkába kellett mennem, mert nem elég a GYES összege 3 éves korig, hogy otthon maradjak.

Mai napig boldogan mesél az ottani emlékeiről.

Az hogy szükséges rossznak állítják be, hát nem tudom. A legtöbb országban eleve csak 3-6 hónapig van lehetősége otthon maradnia az anyának, hacsak nem gazdagok és tudnak 1 fizetésből élni. Rengeteg gyerek nő fel úgy, hogy bölcsődébe, gyerek megőrzőbe, családi napközibe jár már 1-2 évesen (globálisan nézem, nem csak Magyarországot) és nem látom úgy, hogy ez probléma lenne. A fiam is kiegyensúlyozott, figyelmes, nincs semmi traumatikus viselkedés jegye, pedig 2 éves korától ő is bölcsis volt. Ahány gyereket-felnőttet ismerek, akik hamar közösségbe kerültek, normális emberek lettek, ép idegrendszerrel.

Szerintem a magyar anyák összetehetik a kezüket hogy 2 évig otthon maradhatnak (finanszírozva) a gyerekkel, ebben igencsak kivételes helyzetben vagyunk idehaza.

2 év után meg el lehet dönteni hogyan tovább. Szerintem mind az anyának mind a gyereknek előnyös lehet a bölcsöde. Az anya újra felnőtt társaságba kerül, hozzájárul a családi kasszához, ez a dolgok rendje. A gyerek saját korabeliek között lehet játszhat, felfedezhet ezáltal fejlődik.

Van aki 2 évet sem engedhet meg magának mert rákényszerül hogy hamarabb bölcsibe adja a gyereket. Ezeknek az anyáknak érthető ha nehezebb lelkileg az elválás. Hosszútávon azonban mégis előnyös hiszen a gyereknek nem elég az ha csak szereted, anyagilag is biztosítani kell számára a hátteret.

Ami azt illet, sokan képtelenek tartani a napirendet otthon, és nem adnak olyan egészséges ételeket, mint a bölcsiben. A legjobb hely ahol ezt láthatod az a játszó:

- nevelni képtelen szülők tömkelege (a gyerek azt csinál amit akar, felesel, üti a másikat, stb.)

- zabálnak/nassolnak folyamatosan

- stb.

Az én lányomnak abszolút szüksége volt a bölcsire. Gyakorlatilag 2 nap alatt beszokott. És amint kijött a csoportszobából azt hallgattuk, hogy bölcsibe akar menni. Sőt a márciusi leállás után, pedig nem akart haza jönni, mert hitte, hogy nem mehet oda vissza!

Ami nem tetszett, hogy csak nyáron mentek ki az udvarra, mert nem volt elég dolgozó.

Egy bölcsis néninek önmagát mondó illető írta:

"Az anyukákat sokkal jobban megviseli, mint a gyerekeket. Az anyukáknak sokkal jobban fáj, mint a gyerekeknek. Kb. emiatt gondolják így."

Megkérdezném, milyen szakképesítésed van...?

Mi az, hogy "kb így, ezért"??

Nézzük inkább a valóságot: hallottál már -vagy legalább tapasztalatad már- a fél éves kori, valamint a másfél éves kori

SZEPARÁCIÓS SZORONGÁSokat...?

Csak egy példa a sok közül. És ahogyan az első hozzászólók helyesen írták: valóban a 4 év alatti gyerekek túlnyomó részének a szülő mellett a helye, és nem csak elegendő a fejlődéséhez, de a szorongásaik miatt és az anyai hiány miatt a bölcsőde pusztán mint közösségben levés: káros a legtöbb 4 év alattinak (ergo 3 évesen ovit kezdeni is káros a többségnek, hiába kötelező 2015-től - a politikusok döntöttek úgy, nem a szakemberek!)

(Kevés a kivétel, a más temperamentum miatt előfordul az ellenkezője is. De ez a jóval kisebb hányada a 4 év alattiaknak!)

Hosszan lehetne még értekezni az okokról. Pl 3 évesen még a többség NEM játszik más gyermekkel, csak felnőttel, vagy egyedül! (A tesó még olykor kivétel. De nem egy közösség.)

A fejlődésükhöz érzelmi táplálék kell azoktól, akikhez legjobban kötődnek érzelmileg, és ezek a (nevelő)szülei a kisgyermeknek, a 4 év alattiak többsége számára állandó jelleggel! A mozgás egyébként a másik fő, vonatkozó tényező.

Ez elégséges és szükséges a fejlődésükhöz, 4 éves korig, viszont 4 éves kortól az óvoda sok szempontból kifejezetten szükséges ehhez.

A 4 év alatti gyermek számára teljesen felesleges akár az indirekt, akár a direkt fejlesztés -nem számítva a ritka, ezrelékekben mérhető középsúlyos fogyatékkal élőket-, önmaguktól fejlődnek a picurok, amennyiben a szülő közelsége és jóindulata és spontán, örömteli, szeretetteljes kommunikációja biztosított.

Továbbá a kellően, de nem túlzóan ingergazdag környezet kell még OTTHON a számukra. Nem az elkényeztetés. Valamint (elaborációjuk, fantáziájuk okán) az ingerSZEGÉNY játékszerek, utóbbiak kb 5, vagy 6 évs korig (egyéntől függően)!

Hangsúlyozom ismét: 4 éves kortól viszont nagyon hasznos és fontos az óvodai nevelés és INDIREKTA fejlesztés!

Hadd ne térjek ki pszichológiai kísérletek tömkelegére -börtönkísérletek, háborús helyzetben kísérletek stb-, melyekből kiderült, hogy az érzelmi "táplálék" a döntő, sokkal inkább, mint a fizikai. És az érzelmi táplálék nélkülözhetetlen a szülőtől ÁLLANDÓ JELLEGGEL 4 éves kor alatt! Bár, mondom, kivévelt képez a 4 év alattiak kisebb hányada, max az ötöde (akiknek elegendő a részlegesen / alkalmilag a szülői közelség).

18 as akkor a vilag legtöbb orszaga kb art az összes gyereknek mert a gyerekek nagy része 4 eves korig boven intezmenyben van!

Hany embernek ferne ez bele anyagilag szted?

Ahol tobb gyerek van ott akar 5 10 evig legyen otthon anyuka?

Hat engedtessek mar meg h 2020ban nokent jogom legyen dolgozni gyerek mellett! (nem pici baba mellett de mondjuk 2 eves kortol) Es szeretnem ezt ugy megtenni h nem cimkeznek fel tonkreteszi a gyereket minek neki gyerek mert 6 orat dolgozom egy nap! Nalunk en igy kiegyensulyozottabb vagyok a gyereknek is jo. Igen van ahol anyukanak meg mindenkinek az a jo ha 4 ev otthon. Nekunk nem!!!

Ha igaz lenne amit a 18as ir akkor Magyarországban sok boldog felnőtt és gyerek lenne, ehhez képest élen járunk mentális betegségekben és öngyilkosságban. A legtobb országban vagy nincs, vagy nagyon kevés szülési szabi van. Franciaországba 3 hónap, Svédeknél 1 év... itt is csak azert tartják a 3 évet, amiért anno meg is alkották a 3 éves gyest. Kevés a munka, kevés a bölcsőde és az abban dolgozó.

Egyébként itthon is jo lenne a bölcsi ha nem 2 fullra leterhelt emberre lenne 14 gyerek....