Akin volt már a kisgyerekével vérvételen, az leírná hogy zajlott?

Először 10 hónapos volt a gyerekem, akkor csak közvetlen előtte mondtam neki, hogy meg fogják szúrni. Szépen levették, szerintem csak azért sírt, mert lefogták. Ugyanis rajtad kívül még egy valaki asszisztál a lefogáshoz. Az öledbe kell ültetni, lefogod a karját, amiből nem vesznek vért. A másikat pedig egy asszisztens fogja erősen, nehogy ki tudja rántani. Így veszik le. Aki nekünk csinálta, teljesen profi volt, nem lőtt mellé, stb. Kedvesek is voltak a gyerekkel.

Másodjára már két éves múlt, amikor vért kellett venni. Ekkor elmondtam neki előző este, meg aznap reggel is többször, hogy mi vár rá.

Alig 4 évesen voltunk a lányommal, minden ment mint a karikacsapás, bementünk, lefektették, elszorították a karját, mondták neki ne mozogjon, sitty-sutty levették. Megdicsérték, szerinem nem kell hozzá jó esetbe türelem, minél gyorsabban vegyék le, ne legyen idő gondolkodni, tulajdonképpen azt se tudta, hogy mi történik. Mi beszéltünk róla, hogy megyünk majd, de erre se kell szerintem rágörcsölni, ne mondd neki ,hogy nem fog fájni, ne sírj, akkor kezdd félni, ha te nem kezeled természetes dolognak.

Volt ott egy kisfiú 10 év körüli, nagyon sírt, ordított, hát nem mondanám, hogy türelmesek voltak vele.

Nálunk igen, próbálnak kedvesek lenni a gyerekekhez, de azért azt hozzá kell tenni h itt naponta rengetegen vannak vérvételen, szóval arra nincs idő h negyed óráig csak egy gyerekkel foglalkozzanak, de jobb is mielőbb túlesni a dolgon.

Szerintem 5 évesnek már mindenképp előtte is kell mondani h hova fogtok menni, mi fog történni, de ahogy már előttem írták, nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a dolognak, csak őszintén válaszolj minden kérdésére és ennyi.