Van okunk aggódni? Ilyen korán tudnak segítséget nyújtani, vagy legalább megnyugtatni minket?

1 éves lesz a fiúnk. Eddig azt gondoltuk, hogy megfelelően fejlődik. A mozgásával minden rendben van, a szellemi fejlődésével is mi elégedettek voltunk. Már mondja, hogy mama, baba, integet, tapsol. Nevet, ha nevetünk, szereti az embereket, mindig rámosolyog a járókelőkre, ha azok is rámosolyognak. Ha találkozunk más babákkal, akkor is próbál velük "játszani", kommunikálni. Igaz, hogy későn tanult meg integetni, tapsolni, már 10 hónapos volt. A sógorunk viszont elültette a bogarat a fülünkbe, ugyanis a fiúnk nagyon szeret előre-hátra hintázni az etetőszékében és a babakocsiban. Most utánanézve ez az autizmus egyik tünete, és a sógorom is ezt mondta, hogy szerinte ez autizmusra utal. De én úgy tudom, hogy ezt az autisták megnyugtatásra használják, a fiamnál viszont nem ezt vesszük észre. Amíg megy alatta az etetőszék, babakocsi, addig szépen ütemesen csinálja, de ha már nem tud vele haladni (falhoz ért a székkel, vagy a babakocsit megfogjuk), akkor bedühödik, és sokkal gyorsabban és erősebben csinálja. Úgy olvastam, hogy 2, de inkább 3 éves kor előtt nem is tudják diagnosztizálni az autizmust. Eddig soha nem aggódtunk semmi miatt, pedig még kórházban is voltunk fertőzéssel, de most megijedtünk. Azzal nyugatjuk magunkat, hogy a hintázást is szeretik a gyerekek, a fiúnk pedig végülis azt próbál a székben, babakocsiban. Vagy ez csak önámítás, és tényleg lehet probléma a háttérben? Tudom, kérdezzük meg a védőnőt, gyerekorvost, de ők mindenre azt mondják, hogy a gyerekek máshogy fejlődnek, ők akkor sem foglalkoztak vele, amikor mondtuk majdnem 10 hónapos korában, hogy nem integet, nem tapsol, nem süti-süti pogácsázik, pedig ahogy olvastam ezt a babák már 6-7 hónaposan csinálják.