3 éves gyerek székelési problémák, hasi fájdalom, étvágytalanság, gyerek elmondása szerint jobb oldalon "fáj a csontja" és a csípőjét mutatja fájdalomra, lehet ez esetleg vakbél?

Sziasztok kedves Szülők!

Kérdésem az lenne, hogy tapasztalt-e valaki a kérdésben leírt problémákról és lett-e belőle végül vakbélgyulladàs?

A történethez hozzátartozik, hogy kerek egy éve székletvisszatartási problémákkal fordultunk orvoshoz, ugyanis miután az egyébként minden nap jókat kaksizó két éves kistesója megszületett, egy hónap elteltével kórházat, orvost megjárva, valószínű a hirtelen beállt változás miatt az életében, visszatartotta a kakát. (Ezen is elképedve állunk, régen 10 gyerek nőtt fel együtt, hogy lehet pszichésen megviselt egy 2 éves, nekem olyan hihetetlen!) Kisfiú, igazán közösségbe nem tudtunk járni (300 fős településen élünk, gyerek sincs), nem volt gyerekhez szokva, pszichésen így reagált a kistesóhoz és hogy anya másra is figyel, nem csak rá. Akkor heteket leküzdve, márciusra rendeződtek a dolgok, nyáron már semmi probléma nem volt a kakával. Aztán a nyár egy kemény tej/kakaó függőségbe torkollott, minden nap majdnem 2 liter tejet/kakaót ivott, azt hittük sose lesz vége, de mindenki azzal jött, hogy "igya csak, ti is így nőttetek fel".... Igen, csak mi friss tejen, nem boltin... Aztán jött ősszel az ovi. Kb. 1 hónap múlva a kakaó mintha sose itta volna, úgy tűnt el... Mondanom sem kell, poklok pokla reggelente, szívfájdalom, sok sírás, itthon az egész nap kint játszó gyerek egyszercsak bezárva lett. Egyik héten ovi, másik héten pedig betegség, taknyosság, köhögés, hasfájás, már törzsvendégek vagyunk az orvosnál. Aztán a kaka is egyszeriben megint mumus lett, ráadásul vér is megjelent a székleten, amit a tejre vezettek vissza, meg arra, hogy mivel napokig tartogatja, lehet bereped a kis lyuk, és vérzik, ez pedig újra visszatartja a kakalástól, mert fél. Erre már volt a jól bevált macrogol, mini klizma, de ugye ezt állandóan nem csinálhatja vele az ember. Az óvodában pedig kezdte jól érezni magát, délután azért már nagyon várt, de péntekig még sose jutottunk el, hogy egy hetet végigjárjunk. Persze ez a legkevesebb, rossz is nélküle itthon. De egy hete hasfájással maradtunk itthon, majd rá két napra hasmenés volt, így hétfőn már orvosnál voltunk. Megvizsgálta alaposan, hasát megnyomkodta, hallgatózott, minden oké, meg mondta is, hogy vakbél gyulladásra utaló jel nincs. Valószínű belgyulladasa van a gyereknek. Hányás hasmenés járvány is van. Igen ám, de hasmenés egyszer volt, hányás pedig mindig csak estére szinte ugyanabban az időpontban, este 8-kor és 10-ejfel között. Háziorvosunk szerint a mikrobiom felborult, probiotikum es vitamin kell. Teszem hozzá, étvágytalan, de ràfogtam a gyümölcslevekre, mert teát abszolút nem fogad el, mert e hét szerdán ő is, én is betegek lettünk, köhögés taknyosság ezerrel, az egy évesnek kutyabaja hála Istennek. Aztán jött másnap a kakálás, ami már egyben maradt de kicsit sárgás volt. Majd rá két napra újra egyben maradt, jo adag volt, de sárgább színű a kaka. Ma voltunk orvoshoz újra, szerinte normális, 10 napos probiotikus kúrát írt elő. Hogy sárga multivitaminosat ivott, valószínű színezte a székletet, valami kis bélgyulladása van. De aztán itt van végül az, hogy mondja a kisfiú, hogy fáj a csontja, jobb oldalon. Teszem hozzá állandóan ugrál, szalad, esik puffan... Aztán május óta 7 centit nőtt, erre is rákérdeztem doktornőtől, növekedési fájdalom miatt van ez (de mi van ha nem???) De a napokban a jobb csípőjét mutatja és sírdogál, hogy fáj, majd elfelejti, játszik, megint eszébe jut és így tovább. És bennem most tudatosult, hogy mi van, ha mégis vakbélgyulladàs... Én átéltem, 4 évesen kivették már, semmire nem emlékszem, anyukám szerint irtóra fájt a hasam, majd másnap reggel már arra mentek a kórházba, hogy éjszaka meg is operáltak. És most ezen kattogok, mi van ha jelez a hasfájás, sárga kaka, ez a szerinte "csontfájdalom" mind-mind vakbélgyulladàs? Hétfőn mindenképpen intézünk uh-t, vérvételt, bár ettől is rettegek, mi van ha valami komoly baja van... Ettől retteg más anyuka is?

Anyukám mindig el van képedve, hogy neki sose jutott eszébe, hogy ez, vagy az a bajunk, vagy bajunk történik, nem is érti, miért reagálok túl mindent. De addig is itt egy hétvége, és az idegességtől aludni se tudok, mert minden percben csak figyelem, hallgatom.

Köszönöm, ha megosztjátok a tapasztalataitokat!