Autizmus vagy megkésett beszédfejlődés?

tesóm gyerekét is 2 évesen vitték ugyanígy pár szót beszélt. már elsős nagyon okos kis pasas. akkor azt mondták még nem baj, nem is volt baj. autista dign-hoz kicsi még a tiéd. én egyébként autista vagyok, csak hasonlítgatni tudok saját tapasztalat alapján magamhoz, de hozzám képest ez túl kevés tünet, túl lájtos au-ra. .

Kedves utolso irnal par tunetet ami neked volt? Koszike

12. velem már nem lehetett bírni ilyenkor, annyira öntörvényű voltam, és szociálisan meg nem érdekelt senki. a kérdező kisfia szeret a többiekkel lenni, nyílt, én meg inkább figyelni szerettem őket, nem igényeltem másokat. akaratos voltam mert mindenek pontosan úgy kellett lennie ahogy van, érzékeny a zajokra, néha tapintatlanul nem vettem észre másokat ha nekem kellett valami, sorba raktam tárgyakat, ha valami unalmas volt ott hagytam, képtelen voltam abbahagyni ha valami érdekelt, hiperaktív tulajdonságok...

kedves kérdező, az én esetem nagyon speciális és ritka. 1978 -ban 3 éves voltam mikor felmerült hogy gond van, de akkor még nem tudták mi is az autizmus. még a 80 as évek végén sem lehetett lány autista csak fiú. úgyhogy az életem azért siklott félre mert túl korán születtem. 16 évesen kényszerbetegnek diagnosztizáltak, 17 évesen pedig borderline személyiségzavarral. 30 év téves diagnózis után az egyik pszichiáteremben felmerült hogy itt többről van szó. elküldött adhd kivizsgálásra olyan szakemberhez aki adhd-sokkal és autistákkal foglalkozik. ő végre rájött ni a valódi probléma. aztán egy gyógypedagógus, aki szintén autistákra specializálódott ő megerősítette a pszichiátert. szóval nagyon nem mindegy kihez megy az ember, mert előtte sosem jártam olyan pszichológusnál vagy pszichiáternél, aki dolgozott volna autistákkal. az életem viszont így már eléggé félresiklott, 47 vagyok, pár hónapja van meg a diagnózis, most kezdek majd egy terápiát az autista dokimnál. sok helyen jártam suliba, sok munkahelyről dobtak ki, de azért egy diplomát sikerült összeszednem, mert az intelligencia szintem legalább magasabb ( ennyit profitálok belőle ) viszont le vagyok százalékolva... a mindennapjaim jól telnek, semmi igényem emberi társaságra, inkább a könyvekére. a szociális interakciókkal remekül boldogulok csak nem vagyok épp normakövető. furának tartanak - nem hülyének - szerintem azt hiszik különcködöm. kezdetben minden társaságban szeretnek, de hosszú távon nehezen tolerálnak. de ijedj meg, engem 30 évig félrekezeltek. és senki ne ijedjen meg aki olvassa, mert nem 1975-t vagy 78-at írunk. ma már van segítség, tapasztalat, és legfőképp tudás is a diagnózishoz. :) te kedves kérdező, meg bőőőőséges időben vagy, nem 47 éves a kisfiad :)

Szia kerdezo, nem tudom itt vagy e meg, de utana hogy alakult ez az egesz, amirol kerdeztel itt? Remelem minden okej es jol vagytok, koszi