Normális ez az orvosi viselkedés?

Basszus pár hónapos babát, csak elvisszük orvoshoz ha beteg, nem 10 éves gyerekről van szó!

Az igazat megvallva pont nem érdekel, hogy mennyire vannak túlterhelve, akkor ne menjen orvosnak ha nem bírja, vagy menjen külföldre, de a saját körzetében, amit ő vállalt próbálja már meg a maximumot nyújtani.

Egyébként soha nem tapasztaltam ilyen viselkedést egyik gyerekorvostol sem, sőt az ügyeletesek se voltak ilyen bunkók, nemhogy a sajátunk.

Ha csak telefonáltam kisebb betegség miatt, pár hónapos babát be is rendelte azonnal, mert jobb ha ránéz.

Orvosként az a véleményem, hogy pár hónapos csecsemőt jó ha lát orvos, anyuka is megnyugszik, gyerek is meg van vizsgálva. Sajnos sokkal nagyobb baromságokkal mennek emberek orvoshoz. Héten volt egy beszélgetés háziorvos Facebook csoportban, arról, hogy egy beteg arról kért igazolást, hogy ő mentálisan beteg (semmi baja nem volt) és ezért az 50 kilós kutyájának feltétlen mellette kell utaznia a repülőn, nem pedig poggyászként feladva. NA én az ilyen beteggel nem lennék kedves, nem azzal aki behozza a beteg babáját.

Ami viszont óriási probléma, hogy iszonyatosan nem vagyunk megbecsülve. 20 éves CNC esztergályos egyébként meglehetősen link unokaöcsém többet keres, mint én harminc évesen, úgy, hogy végigtanultam az egész fiatalságomat. Iszonyatosan nem éri meg ma Magyarországon orvosnak menni, háziorvosnak, házi gyermekorvosnak meg pláne nem. Nulla erkölcsi és nulla anyagi megbecsülés. Innentől viszont nem szabad csodálkozni, hogy bunkók és hanyagok a kollégák. És sajnos azt kell mondanom, megérdemlik az ilyen orvosokat a betegek (no perszenem a 4 hónapos), ugyanis bántáson, szapuláson, fenyegetésen, bunkóságon kívül sajnos nem sok mindent kapunk, és soha nem állnak ki mellettünk a magyar emberek. Már bánom, hogy nem mentem ki egyből külföldre egyetem után.

Én fogorvos vagyok és csak megerősíteni tudom a 13-mas kolléga válaszát.

Jelenleg alapellátásban dolgozom, de bizonyosan nem akarom ezt néhány évnél tovább csinálni. Részint a rosszul működő rendszer, részint viszont a fegyelmezetlen betegek üldöznek el magánba/külföldre. A rendszer hibája, hogy tele van szürke zónás részekkel, nem egyértelmű sokszor, hogy kinek, mi és mikor jár kedvezményesen, ránk van hárítva annak feladata, hogy ha nem érvényes a TAJ kártyája, akkor veszekedjünk a beteggel, hogy ezt neki ki kell fizetni, konkrétan nem magyar állampolgárok jönnek tömegesen foghúzásra, csak mikor elhangzik a mondat, hogy tudják melyik az én autóm, akkor inkább kihúzom neki az én és a ti adótokból, mert gyorsabban szabadulok tőle, mintha nekiállnék veszekedni (meg az autóm épségét kockáztatni). De fehér magyar emberekkel is nagy baj van. Az átlag ember számára a fogászat inkább valami szépészeti beavatkozás, mintsem valódi orvoslás, de mikor fáj, akkor nem ismer sem embert, sem istent, azonnal kéri a segítséget akkor is, ha évek óta fennálló baj van a szájában, amit nem lehet csettintésre orvosolni, többszöri kezelés szükségeltetik, de én ezt oldjam meg neki most, mert ő nem ér rá ilyenekre (milyenekre?) eljárni, mert kamionos/gyereket nevel/fél/nem fontos annyira, hogy megmentsem. Nem beszélve arról az általános közvéleményről, hogy a fogorvos az a sintér, akinek a bőre alatt is pénz van. Bánt. Rosszul esik. Kiváltképp akkor, mikor őszinte lelkiismeretfurdalást érzek, amikor tudom, hogy sajnos nem lehet teljes fájdalommentességet elérni és ugyan minden tudásomat bevetem, hogy ne legyen elviselhetetlenül rossz a kezelés, de sajnos nem elegendő. Aztán kapom a megjegyzéseket, hogy: még sosem kaptam ennyi injekciót; még sosem fájt ennyire, pedig már volt ilyenem; minden fogam itt lett húzva, ezzel miért kell szájsebészhez mennem; kihúzták a jó fogam (mondja ezt valaki, akinek egy jó foga sincs), vagy a legeslegkedvesebb: a fogtechnikus üzeni, hogy ezt és ezt csináljam meg, a többit ő intézi.

És mindezek mellett nap, mint nap hallom a sztorikat bármilyen orvosról, hogy mit hogy cseszett el, nézett be, miért írta fel vagy épp miért nem írta fel. 10 millió orvos országában élünk. Nem lehet jót tenni, sajnos jóval kevesebben vannak azok, akik megköszönik és boldogan távoznak, mint azok, akiknek ne lenne meg a véleményük.

Egyszer valaki azt mondta, hogy szerinte egy orvos nem hibázhat. Ami igen érdekes hozzáállás, hiszen az orvos is ember sőt, előbb volt ember, mint orvos. Ebből adódóan hibázhat. Hibázik. Nem azért, mert rossz, vagy gonosz. Hanem, mert ember. És egy embernek lehet rossz napja. Pl a kérdésben szereplő orvosnak lehet aznap a kérdező gyereke volt a 20. indokolatlanul elhozott páciense, míg a valóban indokolt meg kint csücsül és várja a sok náthás között a sorát. Pont ugyanúgy, mint ahogy a sürgősségin is a sok krónikus derékfájós és székrekedős között kell megkeresni azt, aki mellesleg akut szívrohammal érkezett. Nagyon rossz a rendszer, több sebből vérzik és sajnos a rossz rendszer miatt jöhettek létre a fegyelmezetlen páciensek is, akik valóban elüldözik az orvosokat. De hangsúlyozom, hogy ez elsősorban nem az emberek hibája, hanem az évek óta vergődő, haldokló egészségügyé, amit még az itt maradt eüs szakemberberek működtetnek vhogy. Én sosem vezeték le feszültséget kisgyereken sőt, mindig a kisgyerek az, aki elsőbbséget élvez, bármilyen problémával hozzák is. De nálam is szakadt már el cérna felnőtt embernél, egy gyerekorvosnak pedig nincs választásra, hogy kinél akad ki, mindenképpen lesz ott gyerek. Ettől függetlenül persze vannak kontár szakemberek, pont ugyanúgy, mint a pedagógusok, ügyvédek, könyvelők vagy építészek között, nem a nevezett kollégát szeretném védeni, inkább csak felvázolni, hogy a bunkóságon kívül milyen egyéb oka lehetett még, hogy így viselkedett.