Aki volt már a SYMA csarnokba babaexpon mit tud mondani? Használt és új termékek vannak? Használt ruhák, babadolgok drágák? Kb. milyen áron adnak dolgokat?

Szia, én kisgyerekes anyaként eladóként voltam a tavaszi börzén.

Életemben először, első alkalommal.

Amit tapsztaltam:

- megvettem egy asztaljegyet, ráadásul narancs színű szektorban, a második legdrágább helyen (emlékeim szerint 6-7 eFt volt az asztal)

- iszonyatos zsúfoltság volt és maga az asztal egy egyszerű műanyag kerti asztal volt, tök ingatag volt az egész, nem emlékszem a pontos méretekre, de alig volt 1 négyzetméter.

Mi a középső folyosósoron, tényleg jó helyen voltunk, de nem elsőnek, mert a kereskedők, turkálósok azonnal megvették a piros (legdrágább) szektoros jegyeket és látható volt, hogy 6-8 asztalt is béreltek egyvégtében.

Egy-egy folyosó két oldalán vannak asztalok, vagyis az eladók egymásnak háttal állnak az asztalsorok között.

Legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy az eladóknak fenntartott állóhely az asztalok mögött olyan keskeny volt, hogy fizikailag képtelenek voltunk egymásnak háttal állni, nemhogy esetleg a táskámat letenni magam mellé a földre!

Így a körülmények pocsékok voltak.

Mivel én babajátékokkal készültem, végig attól rettegtem, hogy mikor fog összetörni a műanyag kerti asztalka a dobozaim alatt.

Fisher Price, Vtech játékokat, körforgót stb. vittem ki, rengeteg babakönyvet, készségfejlesztő zenélő-beszélő játékot. Mindegyiket szépen felcímkéztem, ráírtam a nevét, árát stb. neon betűkkel.

Sok mindent el tudtam adni, pedig nálam ugye idő volt az is, hogy pl. felajánlottam, hogy teszek elemet a játékokba, hogy meg tudják nézni, hogy működi stb.

Az érdeklődők kb. 50%-a oda sem fért a kis asztalomhoz.

Mellettem egy munkanélküli nő volt, aki bevallottan turkálókba jár és szedi össze a márkás ruhákat (next stb.) és ilyen vásárokra jár feketén eladni.

Profin voltak méret szerint rakva a kisruhák, szoknyák stb. szerintem drágán- és eleve elképzelhetetlen, hogy egy normál családanyánál 20 db egyforma méretű kisszoknya legyen- közben folyamatosan ment a többi ilyen viszonteladós-turkálós ismerőssel a panaszkodás- ők keveset adtak el.

A barátnőmmel mentünk, ők kb. 13.00 órakkor elmentek, mondta, hogy ő ezt nem bírja tovább idegekkel, ő sok szép ruhát, inget, cipőt stb. hozott ki a kisfiáról, a felét eladta.

A felszabaduló asztalára is tudtam pakolni, akkor kicsit jobb lett a helyzet, de a vásárlók is elfogytak olyan 14-15 óra körül.

A rendezvény nyitása előtt egy órával a turkálós-viszonteladós hiánák már rárepültek a "normál" anyukák cuccaira, pofátlan módon akarták megvenni a holmikat- nekem 8.10 perckor úgy ajánlott újszerű Fisher Price kiságyforgómért 2 eFt-ot, hogy gúnyosan hozzátette, hogy ennyiért sem fog senkinek kelleni.

Természetesen nem volt igaza, de nagyon sok naív, valóban nem turkálós édesanya megörült és odaadta a szép társasokat, játékokat, stb. nevetségesen potom pénzért, ami nem is lett volna baj, de a stílus...

A vásárlókkal nem volt gond, tényleg csak annyi, hogy egyszerűen hiába érdeklődtek, nem fértek oda hozzám, a mellettem lévő turkálós nő meg csak morgott, hogy amíg valaki a játékokra várt hozzám, addig "elfogja az ő asztalát, hogy lássák a ruháit a vevők" - nem is értem ezt.

Én laikusként is ahogy végigmentem a nyitás előtt 1-2 soron, azonnal láttam, hogy ruhák között ki az, aki tényleg a saját gyereke cuccait adja el és ki az, aki "profi"- ott felcíkézve, profin csomagolva volt minden, 5 perc alatt ki-be pakoltak, gázoltak át mindenkin.

Körben ilyen kis házikókban voltak a nagy kereskedők, gyártók- a valódi kereskedők, akiknke bababoltja, üzlete, márkája volt. Ott korrektek, segítőkészek, van kínálat és jó árak is (pelenka, bébiételes, babakocsis, őssejtes minden volt).

Valahol szerintem szomorú, hogy ezen a zsibvásár részen nem a valódi anyák vannak többségben, hanem az adócsaló turkálóból viszonteladók- rontják a gyerekes anyákról kialakított képet, rontják az igazi kereskedők üzletét (mert még egy turkálós boltos is adót fizet stb. ők meg nem).

A játékok felét hazahoztam, mert esélyem sem volt a helyszűkében kipakolni- pedig ha kultúrált körülmények lettek volna, akkor bizonyára sokat, talán az összeset eladom.

Így marad a vatera és a jófogás- nem aggódom, nem sietek sehová.