Van köztetek olyan, aki kizárólag csak hordozta a kisbabáját születésétől fogva és sosem rakta babakocsiba?

Én.

6 hónapos a lányom, nem azért hordozom, mert most ez a divat, hanem mert nekem így sokkal egyszerűbb.

Kendővel van 2 szabad kezem, boltban sem kell szerencsétlenkedni a sorok közt.

Van babakocsink, de játéktárolóként funkcionál, életében egyszer, még 2 hetesen vittük benne, azóta csak a szobát díszíti és fogja a port. Még jó, hogy ingyen kaptuk használtan :)

2-es vagyok

Nem egy duci baba a lányom, 6100g most, de már kezd elől nehéz lenni. Rövid távon elmegy, de 1 órás út után már igencsak érzem a derekam. Próbáltam a hátamra kötni párszor, de nem nagyon ment.

Vagy egy csatos hordozóm is, lehet, hogy majd abban fogom a hátamra tenni ha már tud ülni, még nem tudom, egyenlőre nem használom.

Van esernyő babakocsink, elképzelhető, hogy fogom használni, de mivel segítségem nincs, el nem tudom képzelni, hogy pl. boltba babakocsival menjek.

Biztos meg lehet azt is oldani, csak én már a kendőt szoktam meg.

Inkább azt nem tudom, a lányom mennyire fogja elviselni, hogy be van kötve ha már elkezd kúszni, mászni.

Most még elnézelődik, vagy jókat alszik rajtam, nagyon szereti.

Te kérdező, már hordozol, vagy még csak tervezed?

1,5 éves koráig 2-szer babakocsiztunk. Onnantól gyakrabban mert, folyton lekéredzkedett, 2 perc múlva meg fel, és ez elég fárasztó volt. Úgyhogy azóta lötyögésére, sétálgatásra babakocsizunk, de ha céltudatosan megyünk valahova, akkor kendőzök.

De előtte mindig hordoztam. A hátam bég most is bírja, pedig 2 éves. 5 hónapos korától hordozom háton, mert akkor már nehéz volt elől. Nem hiszem, hogy 8-10 hó körül muszáj a babakocsi, legalábbis nálunk nem kellett. De egyénfüggő a dolog. Például egy izgága, mozgolódó baba lehet, hogy ennyi idősen már nem érzi jól magát felkötve (bár én még ilyennel nem találkoztam, pedig sok hordozós ismerősünk van :)).

1. válaszoló vagyok.

Az első 3 hónapban elöl, utána háton hordoztam, így simán bírta a hátam, ott nem nehéz egyáltalán. :) :)

Csak nyáron, a nagyobb sétákhoz kocsiztuk egyébként (amikor pl játszótérre vittem a nagyobbakat, belepakoltam a kosarába a játékokat, ilyenek)

Amíg nem tanult meg járni, nem tűrte a babkocsit, ellenben nonstop testközelség kellett neki. Mellette a 3 éves fiam.

A hátamon élt nap közben, aludni csak rajtam tudott, vagy ha leraktam, mellé kellett feküdjek, különben 5 percen belül felébredt. A szabadidőm az este volt, amikor már elaludt és még nem ébredt meg.

Télen hordozós kabátba öltöztünk.

Egy évesen elindult és azóta megy és élvezi az önállóságot. Nagyon szereti a babakocsit is (ha megy), gyalogolni és mindenre fölmászni simán.

És most már egyedül alszik délután. Megérett rá.

Egy cseppet sem bánom, hogy megadtam neki a testközelséget, ami ennyire kellett neki. A testvérféltékenység talán kevésbé lett volna heves, ha nincs rajtam állandóan, de ez is elcsitulóban.