Más is érzékeny ennyire?

Nem. Nem erzekenyulok el, csak nyugtazom hogy milyen gyorsan telik az idő. Nekem a nagy mar ovis, most epp kicsivel vagyok itthon, es mindig meglepodom amikor ujat mutat. A nagyobbnal meg elerzekenyultem, hogy fel eves lett, majd egy eves es igy tovabb, de valahogy most mashogy fogom fel az anyasagot. Talan megedzodtem.

Jo azert el tudok szakadni tole, ha ugy van, de orulok, hogy moat meg en vagyok a legbiztosabb pont az eleteben.

Nekem még a pocakban van, de szerintem én is olyan leszek, mint te...

Már most érzelgősen emlékszem vissza, hogy ősszel még nem is éreztem őt, de már bennem volt, karácsonykor már éreztem rugdosni, meg mittudomén, nosztalgázom kb. mindenen, hogy már milyen régóta bennem van és mi minden történt azóta, és mennyit nőtt, és hogy ezek az idők elmúltak, most már egyre nagyobb lesz, meg megszületik, ami persze jó, de azért nehéz, hogy sok időszaknak már vége van.... Szóval velem nem tudom mi lesz, ha megszületik, de én brutál érzékeny vagyok.

Uh, nem. Nem vagyok az a picsogós típus, nem is szeretem az ilyen embereket, és ezzel a férjem is egyetért (az exe hasonló kategória volt, és menekült tőle). Nekem az ilyesmi már kicsit nyálas, de el tudom fogadni, ha más érzelmesebb mint én, csak néznem ne kelljen, mert nem tudok mit csinálni vele, és nem is akarok.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a saját lányomat nem támogatom, vigasztalom, ölelgetem, ha problémája van, ha megsérül és megüti magát, de a felnőttekkel nem tudok mit kezdeni, ha bajuk van. Talán kicsit kemény vélemény, de mindig realista voltam.