Férjem sehova nem jön velünk, mit tegyek?

Az én férjem sem jön velünk sehova. Nyaralni sem. Engem már nem zavar, ha neki így jó az élet. Mi attól aktív életet élünk a gyerekekkel.

Egy falusi paraszt aki ebbe nőtt bele ilyennek nevelték. Én meg városi vagyok. Rosszul választottam sajnos. Illetve nem hittem el hogy suba a subahoz, guba a gubához módon kellene. Szerelmes voltam.

Mikor meglettek a gyerekek ez nagyon kiütközött, eleinte próbálkoztam, ma mar nem érdekel.

Kicsit a saját férjemre ismertem. A babás programok untatják. Hét lóval nem lehetne kivonszolni egy játszótérre. A faluban céltalan kószálás sem neki való. Orvoshoz sose jött velem, minek, egyedül is odatalálok. :) Anyák napját nem ünnepli, anyjának se visz virágot, nekem pláne.

Na de ő ilyen, így mentem hozzá, hogy ezekkel kb, tisztában voltam. Most már kisiskolásak a gyerekeink, és tölt velük időt szívesen, ha a program a ő szája íze szerint is való. Sportverseny, sakkóra, mozi, kirándulás, fagyizás, ilyesmikre örömmel viszi őket. Legyél kicsit türelmes, a pasik soksor nem tudnak mit kezdeni a kicsikkel. Találd meg azokat a programokat, amik őt is érdeklik, és menjetek oda együtt. Sok sikert. :)

17 hónapos a lányunk.Párom soha nem tologatta a babakocsit,sőt mióta jár sétálni se volt vele.Az udvarra kivitte, de nála ezzel be is fejeződtek az ,,apai" teendők.60 ezres városban élünk, de egy kézen meg tudom számolni hány babakocsit tologató férfit láttam.

Párom egyetlen pelenkázást se csinált ennyi idő alatt.(Ebbe nem igazán ért meglepetés ,mert mikor kiderült, hogy lány mondta, hogy ő nem tud egy kislányt bepelenkázni:D)

Gyerekorvoshoz mindig elvisz bennünket oda be is jön, de egyedül engem kísér a párom rendszeresen(néha arra gondolok, mások esetleg azt hiszik olyan ostoba vagyok ,hogy ezt se tudom egyedül megcsinálni:D)

Nem csinált neki soha kaját.Nem etette, de minden este megfürdeti.

Múlt héten véletlenül bele nyúlt a csajom a szemembe és szaruhártya sérülésem lett.Konkrétan olyan fájdalmaim voltak, hogy nem bírtam gondoskodni a gyerekemről.Csak sötétbe bírtam megmaradni és úgy is úgy fájt majdnem belepusztultam.Erre az én párom ,pelenkázott,etetett,sétált (2-3 óra hosszát:D) aztán játszott vele itt bent és néha még rám is rám nézett, hogy kell e valami.Most erre mit mondjak.Én magam nem néztem volna ki belőle az első 17 hónap után.Ma már pld félreküldött mikor fürdetés után elkezdett a lányunk bohóckodni és nem bírtam rátenni a pelenkát, hogy na majd én megoldom.És megoldotta:)

A férfiak néha a könnyebb utat választják, mert van rá lehetőségük, mert úgyis megoldod, de ha baj volna épp azért mert ahogy írod szereti ő is épp úgy csinálna mint a párom.Ebben biztos vagyok.Amúgy én pld nem haragszom azért mert nem jön velünk játszótérre ,mert én magam is utálok járni, de a gyereknek kell a társaság.Viszont azért, hogy neki a munkából kiesne az az idő és még carul is érezné magát nem is várom el tőle, hogy ott legyen.

Ha nagyobb lesz biztos találtok olyan programokat amiben mindhárman részt tudtok venni örömmel.Kitartást:)

Számomra furcsa, hogy egy apa nem akarja tologatni a babáját, nem mutatkozik a családdal. Nem szégyelli a feleségét?

Az is lehet hogy csak akkor tud egyedül lenni, ha ti elmentek, és akkor elvan magában.

Nálunk ilyen nem volt, és nem is tűrtem volna. Bakker, én se azért viszem sétálni, mert imádom ugyanazt az útvonalat bejárni naponta. Játszótérre se azért megyünk, mert én élvezem.

A gyereknek van erre igénye, neki jó, ezért fontos.

Inkább kihasználjuk, hogy séta közben a pici elvan, mi meg tudunk beszélgetni.

Rendszeres hétvégi program a kétévessel, hogy elmegyünk valahova: állatkert, kiállítás, szabadtéri rendezvények, városnézés. Évente egy-két élményfürdő, nyáron valamelyik strand. Ezeket a programokat mi is élveznénk gyerek nélkül is. Az a hab a tortán, hogy ő is jól érzi magát, és rácsodálkozik a világra.