Miért érzem ugy hogy engem nem annyira szeretnek a gyerekeim?

Normális, hisz nem velük vannak egész nap. Így ők jelentik az életükben a történést.

Az meg,hogy beleokoskodnak a nagyszülőkbmindenbe, szintén teljesen normális. Ők már végigmentek ezen, mindenki a saját tapasztalatát hajtogatja. A gyereket meg nem lepasszolják neked, hanem visszaadják az anyjuknak. Mit kéne tenniük, felnevelniük?

Tegyél már valami helyesírás javítót a telodra, mert ez így idegesítő

Téged szoktak meg, neked nem fognak ujjongani, csak annak, akit ritkábban látnak, attól még téged szeretnek a legjobban, mert te adod nekik a kaját.

Akkor, hogy a kérdésedre is válaszoljak: azért érzed úgy,hogy nem szeretnek a gyerekeid, mert azt látod magad körül,hogy ha jön valaki, akkor kiugranak a bőrükből. Te fix pint vagy nekik, nem pedig egy látogató. Te vagy nekik a " természetes".

Az én lányom is teljesen felpörög,mikor hazajön apa vagy jön hozzánk valaki. Sőt, én is ilyen voltam, emlékszem erre.

Amikor pedog kórházba kerültem három napra, olyan fogadtatásom volt, mint ami csak apának járt addig!

Az,hogy hanyagolják a nagyobb gyereket, engem is bántana,ezt szóvátenném nekik mindenképpen. Ha nem látnék változást, vissza is fognám a találkozásokat, hogy ne érezze a különböző bánásmódot. Sajnos ebben is volt részem és a mai napig nyoma van ennek a családi kapcsolataimban.

A nem velük élő nagyszülők mindig nagy slágerek a gyerekeknek, hisz ahogy mondták a többiek is, ők újdonságok éppen. Téged már megszoktak, de az nem jeleni azt, hogy nem szeretnek. Már miért ne szeretnének? Egyébként miért akarod, hogy másnak ne örüljenek, mással ne akarjanak elleni? Mit szeretnél egy matrica gyereket, akit később nagy nehézségek árán lehet csak közösségbe szoktatni?

Örülj neki, hogy a gyerekeid nincsenek rád tapadva.