Igaza van a férjemnek? Tényleg az én hibám?

Nem rontottad el az elsőt, legalábbis az alapján amit írtál, nem.

A testvérféltékenység természetes dolog, ha a te gyereked ki meri mutatni az érzéseit, az azt jelzi, hogy biztonságban érzi magát, őszinte tud lenni.

El kell viselnetek ezt az időszakot. Hallgasd meg, bátorítsd, hogy beszéljen róla, ha valami bántja, miközben természetesen tiltsd a kicsi bármilyen bántását.

újra és újra el kell mantrázni, hogy ő a ti kicsi lányotok, szemetek fénye, stb., és a kicsi is a ti kisbabátok.

Ha van kedve, vond be a baba gondozásába, de ha nem akarja csinálni, az se baj.

És tőled telhetően támogasd őt a nagylányos "jogaiban", de még abban is, ha egy időre kicsit vissza kisbabásodik. Ésszerű keretek között ennek utána lehet engedni, annál hamarabb el fog múlni.

Fontos, hogy néha érezhesse, hogy most ő a fontosabb. Általában neki kell visszahúzódni, várni, ha a csecsemőnek szüksége van valamire, de legalább néha hadd érezze, hogy az ő megmutatni való rajza, tornamutatványa akármije ugyanolyan lényeges neked, és a babának kell kicsit várnia.

És persze nagyon jó lenne, ha te és a férjed is tudnátok időt szakítani, amikor a naggyal vagytok együtt, és közben a másikotok, néha meg egy másik rokon /bébiszitter figyel a kicsire.

Feltekenyseg pedig a legtobb esetben gyerekfuggo. Most azon keseregni, hogy mi hogy lett elrontva nem fog titeket elorebb vinni. Ajanlom a Pozitiv fegyelmezes es a Testverek feltekenyseg nelkul c. konyveket.

Mit ert a ferjed az elkenyeztetes alatt? Mindig elsore ugrottal neki? Ha akart valamit, azt megvetted? Ha pisilned kellett, de o jatszani akart, nem mentel wc-re? Rahagytal olyan dolgokat is, amiknel meg kellett volna mutatni neki a kovetkezmenyt, pl. ha ledobott valamit, ami osszetort, segitenie kell feltakaritani? Mert ebben az esetben valoban azt szokhatta meg, hogy korulotte forog minden, ahelyett, hogy azt erezne, hogy o a csalad resze.

Van, aki a testkontaktust, igeny szerinti szoptatast, hordozast, egyuttalvast, fizikai fegyelmezes hianyat tekinti elkenyeztetesnek, pedig szerintem pont az adja meg azt a biztonsagot, ami mellett esellyel alakul ki a feltekenyseg, de meg az is teljesen gyerekfuggo tud lenni.

A ferjed atveszi rendszeresen a kicsit, hogy tudj egy kicsit kettesben is idot tolteni a nagyobbal, legalabb napi 10 percet? Mar az is sokat segithetne. Persze, hogy feltekeny a nagy, ha hirtelen senki nem foglalkozik vele.

7 eves voltam mikor született tesóm. Es hat igen addig en voltam a világ kozepe (nem elkényeztetesre gondolok!), de azert nehez ezt 7 evesen hogy jon vki es minden körülötte forog.

Nem titok, en sokszor bántottam is, nem szerettem, de azert felnőtt korunkra normalizálodott a kapcsolat.

Nincs rá recept, de fontos hogy reszese lehessen a baba koruli teendokben, ne érezze kirekesztve magát.

7 évesen nem kell egyedül ellennie.

Nálunk az újszülött mellett pislogni se volt időm másfelé az első 6 hétben.

Megbeszéltem a lányommal (Akkor volt 8), hogy nagyon szeretnék fele-fele időt foglalkozni vele, de nem tudok. Szoptatás közben beszélgettünk, kártyáztunk, úgy tanult velem verset.

A férjem pedig zokszó nélkül átvett minden mást: ment vele könyvtárba, táncra, megvarrta a plüss állatot, megnézte a kavics gyűjteményét, és minden mást. A lányunk megtanulta, hogy ha látja, hogy épp tele a kezem az öcsivel, akkor megy apuhoz.

Szerencsére mikor nagyobb lett, itthon tudtam hagyni a kicsit apával, és mi addig beültünk fodrászhoz, elmentünk sétálni, hogy rá is tudjak figyelni úgy, hogy csak ő van a középpontban.

Van annak a gyereknek apja is! Ha csak hét végén szánna rájuk időt, meg hozza a pénzt, és kritizál, akkor egyszerűbb lenne válni. Annyi lenne az összes változás, hogy kevesebbet kell főzni.

Igen, rúgd ki a pasit. Ha az első gyereket bírtad egyedül, akkor kettőt is simán. A férjed hibája az egész, érzi lányod és fél, hogy őket választod te is. És egy nap elhiszed hogy ő rosszul nevelt, elkényeztetett. Van édesapja, akihez mehet?

Anyósoméknál volt a te gyereked, én gyerekem, mi gyerekünk és a közös gyereken kívül mindet elmarták egymástól, mást sem csináltak csak a másik gyerekére tettek gyűlölködő megjegyzéseket. Ha nem akarod elveszíteni a lányod, válj meg a férjedtől.