Mi jellemezte inkább a (pár) kapcsolatotokat a kisbabás időszakban?

Hektikussag. Káosz. Kialvatlanság. De nem az első fél év, hanem csak az első 3 honap, onnantól mar a picur is jobban mozgott, megindult a mozgásfejlődése, elmult a hasfájasa, szóval onnan jobban aludt és nyugodtabbak lettünk.

Most a kicsi is már kezd érseklődni a külvilág felé, már talán elkezdi átaludni az éjszakat 9-4ig, de most kevésbé vagyunk kialvatlanok.

Baromi nehéz volt az eleje.

Aztán "összeszoktunk".

MA már 6 éves a fiunk, nagyon boldog család vagyunk.

Nálunk is boldogsággal, de ugyanakkor feszültséggel, bizonytalansággal, fáradtsággal indult. A hormonváltozások miatt érzékenyebb és sokszor idegbeteg is voltam. Úgy érzem, hogy baromi nehéz volt, de ez még jobban összekovácsolt bennünket. Szerintem, azok mennek ilyenkor szét, ahol a baba előtt sem volt igazán jó a kapcsolat.

Esténként sokszor nevettünk magunkon, amikor hulla fáradtan leültünk, mennyit bénáztunk aznap is. Egy jó kapcsolat, házasság igazi próbatétele a gyerekvállalás. Ilyenkor derül ki, ki mennyire önzetlen, odaadó, türelmes, elnéző és elfogadó.

Leginkább káosz. Nem is igazán a férjem miatt, ő későbbi bevallása alapján nagyon szép és nyugodt és boldog időszakként emlékszik az első gyerekünk születésére és utána levő időszakra- hanem magammal nem voltam elégedett.

Hiába készültem rá, nehéz volt a szülés, majdnem ott maradtam, a szoptatás iszonyú volt, nehezen ment, hónapokig fájt. Nem tudtam lefogyni se csúnyának láttam magam.

Én aki korábban hulla voltam ha 8 óránál kevesebbet alszok, innentől kezdve 2*2 max 3 órát ha aludtam.

Tiszta ideg voltam, hogy minden felfordult, béna vagyok, sírós a fiam és semmi se sikerül.

A férjem amit tudott, nyilván segített de helyettem jó anya nem tudott lenni, illetve éjjel hiába kelt fel, szoptatni nyilván nem tudott.

Plusz tényleg rengeteget dolgozott , akkor nagyon sokat kellett neki, mert fiatal volt, ment feljebb a létrán.

Örültem, ha alhatok, a szex is fájt hónapokig szóval ennyit a párkapcsolatról:D

A második harmadik gyerekkel már sokkal szebb emlékeim vannak, a párkapcsolatunk is sokkal kielégítőbb volt, mert akkor azt éltem meg hogy jól csinálom, és minden rendben.