Ha nem sír utánam az jó vagy rossz? Azért van mert jól csináltam, vagy pont hogy nem?

Sziasztok! Leírom amit fontosnak gondolok a kérdés eldöntéséhez

- 6 hónapos kislány

- hetente 1x el kell mennem reggeltől estig, olyankor vagy az apukája vagy a nagyi vigyáz rá és mintha észre se venné, hogy nem vagyok ott

- ez 1 hónapja megy, előtte heti 1x 5órát voltam kénytelen másra bízni

- 3 hónapos korig igény szerint szoptattam éjjel-nappal, aztán elment a tejem de most is igény szerint eszik, vegyesen

- soha nem hagytam sírni, de a születése után 3-4 héttel pánikrohamaim voltak amikor a hasfájás miatt sokat és görcsösen sírt, ezért sokszor a férjem vagy a nagymama nyugtatta és tartotta a karjaiban helyettem

- nagyon sok felé megyünk, sok emberrel találkozott picike korától

- alapvetően egyáltalán nem ijedős gyerek, mindenkire vigyorog, szerintem még soha nem hallottam azért sírni mert valami megijesztette

- kiegyensúlyozott jellem, eljátszik magában 20-30 perceket akár

- éjszaka nem sír ha éhes, csak nyekereg és kiabál

- külön szobában alszik, ezt is ő alakította így mert egyszerűen képtelen volt aludni amíg ragaszkodtam ahhoz, hogy mellettunk legyen

Szóval egyrészt örülök, hogy milyen kis talpraesettnek ígérkezik a lányom, de ugyanakkor meg annyi kétely van bennem... hogy azért nem sír utánam, mert nem kötődik, vagy azért mert jól kötődik és nincs benne szeparációs félelem?