Hiszti fél évesen?

Simán csak igényel téged, nem rontották el semmit. A millió játék nem jó, csak megzavarja a babát, egyszerre 3-4 db-ot adj neki, ezt váltogathatod a többivel.

Szeparációs szorongás? Nem kapattad el!!

Igen, az is korai. Egyszeruen az anya kozelsegehez van szokva. Ez persze nem baj, de nyilvan azért normalisan ki kell bírnia egy mosdonyi idot, vagy amig elmosogatsz stb.

Most van abban a korban, amikor meg kellene tanulnia az önálló játékot, ezt magától nem fogja, főleg ha sokat szórakoztatod... Hozzá fog szokni, sőt már hozzászokott valamennyire, ezzel főleg az a baj, hogy egyedül nem találja fel magát. Olvastam egy nagyon jó könyvet, Pikler Emmi-től: Mit tud már a baba? Sok hasznos dolgot ír, egyik fő gondolata mégis: a baba ápolása során megy a szórakoztatás, szeretgetés, ezt nem szabad elkapkodni, és amikor mindene rendben van akkor jön az önálló játék. Az én babám most egy éves, kezdetektől odafigyeltem erre, és még így is nehéz mindent összeegyeztetni, hogy a háztartás is rendben legyen. El nem tudom képzelni, hogy hogy csinálnám mindezt ha nem tudna magában is eljátszani, mivel a férjem egész nap dolgozik. Talán az első lépések egyike, amit még könnyű kivitelezni: Ha épp jól elvan, és nem sír - nehogy megzavard! A másik: ha egy baba sír ( már nem újszülött) mert pl. le van téve a földre, várja a szülő reakcióját. Úgy érzi nincs biztonságban, a sírás ilyenkor teljesen természetes, ezzel kérdez is: anya baj van ugye?. Ha odamész nagyon sajnálni és azonnal felkapod ez egy visszajelzés neki, hogy valóban nem jó a padlón, mert esetleg veszélyben lehet. Ha teljesen semlegesen reagál az ember, nem húzza fel magát, nyugalmat sugároz, esetleg odamegy, de nem veszi fel, megvárja míg megnyugszik, akkor az az üzenet, hogy minden okés akkor is, ha most egy picit le vagy téve.

Kedves Utolsó, Neked szerencséd van a gyerekeddel, hogy egyedül elvan, egyáltalán nem biztos, hogy Te nevelted ilyenné, ne verd a melled. Az meg, hogy hagyod sírni, a legrosszabb, amit tehetsz. Azzal, hogy nem veszed fel, semmibe veszed az érzéseit, ezzel csak azt tanulja meg, hogy nem kell jeleznie, szólnia, ha baja van, úgysem segít senki. Fél évesről beszélünk. 2-3 évesen lehet hiszti, de ilyen kicsinek még a testközelség a biztonságot nyújtó hely, legalább látnia kell anyát vagy apát.