Milyen lemondásokkal szembesültök, mióta babátok van? Van olyan, amire nincs időtök, vagy tényleg szervezés kérdése az egész?

Például az amit írsz is. Eddig ha gondoltam egyet bepattantam az autóba, és már mentem is ahova akartam, ameddig csak akartam. Gyerekkel ez nem ilyen egyszerű.

Semmi nem lesz olyan mint gyerek nélkül volt.

1. Alváshiány

2. Minden nap kell főzni, ételt készíteni (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora) ha akarsz, ha nem, sokszor éjjel is etetni a kisebbeket

3. Nem tudsz csak úgy elmenni egy nőgyógyászhoz, vagy fogászatra, mert nincs hova tenni a babát, kisgyereket, mindig szívességet kell kérni

4. Vannak nagyon anyás gyerekek, akiket egy percre nem lehet lepasszolni. Nem lesz szíved elmenni szórakozni, miközben ő órákon át ordít utánad.

5. Te másodlagos leszel, mert mindig első a gyerek. Enni, öltöztetni, gondoskodni, hozni-vinni, ha beteg éjjel-nappal orrot szívni, gyógyszert beadni, vinni terápiára, ha kell, egyszerűen időd nincs, hogy magaddal foglalkozz

6. A forró fürdők, arcpakolások, kádban olvasgatások helyett 5 perc tusolás, mert megint üvölt, hogy anyaaaaaa

7. Estére már olyan fáradt vagy, hogy meseolvasás közben a fejedre esik a mesekönyv :) Szóval esély nincs rá, hogy egy normális, felnőtt könyvet olvass.

Nekem kettő van, a nagy 4 éves, a kicsi 6 hetes. Nálunk semmi sem maradt a régiben. Nem kuksolunk a négy fal között,de minden kiruccanás szervezést igényel. Amíg kisbaba, idomulni kell az etetés és az alvás idejéhez, a nagyobbal meg néha harc elindulni.

Szóval mindent meg lehet oldani, de nem úgy, hogy gondolok egyet, és menjünk.

Hogy mire nincs időm??? Kialudni magam. És miről mondtam le? A szabad akaratról.

Na de tényleg. Én imádtam mindig aludni, 10-12 órát is képes voltam (persze nem minden nap, de sokszor előfordult). Mióta gyerekem van, ritkán alszom annyit, amennyit szeretnék (max 8, esetenként 10 óra).

És néha csak úgy leülni, és nézni ki a fejemből. Na ezt nem lehet. Mert vagy van valami tennivaló a gyerek körül (etetés, fürdetés, meseolvasás, játék...), vagy háztartás, vagy csak egyszerűen "Anya ezt nézd".

És csak 1 gyerekem van, aki 5 éves.

Félre ne érts, imádom, szeretek anya lenni, de te most ezt kérdezted, erre válaszolok, ezt emelem ki.

SZóval az időbeosztás nem marad ugyanolyan. Aki azt mondja igen, az hazudik.

Sok mindenre lehet szoktatni, sok mindenre lehet készülni (játszón szomjas lesz pl), de MINDEN biztos hogy nem marad úgy, mint előtte.

Ha belegondolsz, még egy emberi lény költözik a családba. AMikor az ember a párjával összeköltözik, akkor is alkalmazkodik, nem várja el, hogy ha vele akar élni, akkor majd mindent hozzá igazít. Így van ez a gyereknél is. A szülőnek is kell hozzá alkalmazkodni, pont úgy ahogy a gyereknek. Legalábbis szerintem így van egy ideális családban.

Utolsóval teljesen egyetértek. a szervezés még azt is jelentheti, ,hogy sír a baba keservesen a kakiban a másik szobában, mert csak arra nincs időm, amire nem akarok, és apróságok miatt nem ugrom le a szobabicikliről. Nyilván sarkítok. De egyetlen másodpercig ne hidd el, és eszedbe sem jusson elvárni majd, hogy bármi olyan marad, mint a baba előtt.

De ez ugyanakkor gondként sem szabad felfogni. Aki gyereket vállal, ezt vállalja, és pont. Meg lehet lepődni, hogy mennyire nagy a váltás, más baba meg olyan alkalmazkodó, hogy ott meg azon lehet meglepődni, hogy milyen simán megy minden, de a szervezőzseni ismerősök csak arra jók, hogy már akkor sz*r anyának érezze magát az ember, ha a gyereke nem akkor ébred, amikor ő eltervezte:)

"hogy valaki képes egy kisbabával is olyan életet élni, mint a szülés előtt..."

Még akkor is csak megközelítőleg lehet ugyanolyan életet élni, ha már előtte is kvázi nyugdíjas életed volt.

Mi már gyerekek előtt is teljesen "lenyugodtunk", nem járkáltunk el, jobban esett pl: este összebújni egy film előtt. Na ez se valósítható meg bármikor, mióta szülők vagyunk. Mert egyszerűen pl nem alszik el és mire elalszik, te is elalszol.

Nem mindig, de ugye a gyerek nélküli élet az a bármit bármikorról szólt, a gyerekes pedig a folyamatos szervezésről.

Attól függ, ki mennyire akart gyereket.

Én pl egyáltalán nem, így én már csak a halált várom. Iszonyat ritka az, amikor élvezem a dolgot és ennyiért nem éri meg

Amik változnak

1. Alvás,nem alhatsz annyit és AKKOR amikor akarsz(2 éve 4-kor kelünk,mindig ,hétvégén,ünnepkor,mindig)

2.Spontán dolgok nincsenek

3.Csak úgy nézni ki a fejemből,gondolkozni, tervezni.(erre vágynék néha)

4.Éjszakába nyúló könyvolvasás eltűnik.(sőt úgy általában a rendes felnőtt könyvek)

5.Nem dolgozhatsz annyit,mint gyerek előtt(még ha szereted is a munkádat)