Tényleg el lehet rontani egy babát?

Biztos van, aki maskepp gondolja, de ilyenkor meg annyira picik, hogy nekik az lenne az optimalis, ha egesz nap veled/rajtad lenne. O azt az erzest keresi, amit bent tapasztalt a pocakodban, a meleget, a hangodat, szivdobogas, stb, plusz ott bent ehes sem volt, kakilni sem kellett, a hasa sem fajt, sorolhatnam.

Nekem a 3. babam 2 honapos es sokat van rajtam/velem, en nem felek attol, hogy elkapatom, mert a nagyobbaknal is igy volt.

Hat hetesen raadasul meg nyugosebbek, ehesebbek, faradtabbak, mert ilyenkor van naluk egy fejlodesi ugras, sokat javul a latasuk, hallasuk hirtelen, sokkal tobbet erzekelnek a vilagbol es ez bizony faraszto nekik.

Az en tapasztalatom az, hogy ezutan rohamszeruen fejlodnek, naprol-napra egyre jobban lekotik magukat (elnezelodnek), majd 3 honap utan a mozgasfejlodes is beindul es akkor mar sokkal kevesbe igenylik a testkozelseget. A hasfajas is javul addigra (ha van) es komfortosabb nekik is az “elet”.

Nem maradtak rajtam a nagyobb gyerekeink sem, miutan beindult a maszas, majd jaras, azutan gyakorlatilag csak az etetesnel, altatasnal akartak mar csak olben lenni, vagy ha nyugosek voltak valamiert (betegseg, fogzas). Mar nekem hianyzott a babazas egy ido utan, annyira jol elvoltak nelkulem.

Szoval az en tapasztalatom az, hogy a pici babaknal inkabb az a termeszetes, ha igenylik a testkozelseget es ettol meg nem lesznek elkapatva, ahogy fejlodnek es erdeklodnek a dolgok irant, ugy valnak le a szulorol. Nalunk legalabbis igy volt. Most sem aggodom emiatt.

6 hetesen még nagyon kicsi. Nyílván a te közeledben érzi magát biztonságban hisz 9hónapig folyamat érzett téged.

Szerintem ez nem elkényeztetés amit csinálsz egyszerűen az igényeit elégíted ki. Ne foglalkozz se anyós se senki véleményével. Csináld úgy ahogyan érzed és úgy lesz jó mindkettőtöknek.

Nekem mikor a fiam volt ilyen pici napközben a mi ágyunkba aludt vagy rajtam, éjszaka ha szopizni akart magam mellé tettem az ágyba és volt hogy én vissza aludtam és így ő is ott maradt velünk. Most 3 évés és simán elalszik a saját ágyában.

50 feletti nővéremmel kapcsolatban most kérdezgeti magát az édesanyánk, hogy talán ha nem hagyták volna sírni kiscsecsemőként, felvették volna, ha igényli, nem viszik bölcsődébe egészen piciként, akkor most jobban ki tudna állni magáért? Nem maradna benne megalázó kapcsolatokban? Reálisabb (pozitívabb) lenne a képe saját magáról?

Egyetemet végzett, szakmájában sikeres, de állandó bizonytalansággal küzd, és nem képes kiállni a saját érdekeiért.

Persze az összefüggés nem teljesen direkt, de valamilyen szinten azért működik.

Ezen mosolyogtam. :)

Nem tudod elrontani. Első gyerekem vagy 3 hetes koráig elaludt cumival. Aztán sírdogálni kezdett az ágyában, a vége az volt, hogy 3 hónapos koráig járkáltam vele a szobájában, mire elaludt. Aztán elég volt paskolni a hátsóját. Majd 1 éves kora után megpróbáltam, hogy melléülök, mert már egyre kevésbé bírtam de jól vette, elég könnyen elaludt. Aztán volt időszak, hogy bent se kellett vele lennem. Mióta kezdte az ovit megint be kell ülnöm de ez oké, úgyse tart örökre.

Aztán a második gyerek.. képes lett volna egész nap ébren lenni és sírni szerintem, ha ragaszkodok az ágyhoz. Már a kórházban is sírós baba volt. Mellkason aludt de letenni se tudtam, azonnal felkelt. Aztán babakocsiban altattam sokáig. Este mondjuk elég volt a hátsóját paskolni. 1 évesen szokott le mindenről, este nagyon nehezen aludt el, mintha nem akarta volna, hogy paskoljam a hátsóját. Megpróbáltam hogy melléülök, 10 perc alatt kidőlt. Most 1,5 éves, nem kell mellette se ülni. Amúgy nagyon jó alvó lett, az első fél év azért kemény volt. Szóval nyugi :) nem marad így :)