Hogyan teltek nalatok az első hetek, hónapok egy picivel és egy kicsivel?

Az első 1-2 hónap még nem volt vészes, mert a pici sokat aludt aludt. Azért a hordozás nagyon megkönnyítette az életet, így tudtam a nagyobb gyerekkel is foglalkozni. Aztán elkezdett egy borzasztó nehéz időszak jönni, féltékenységgek. Voltak technikai problémák is, a nagy játszóterezett volna, még 2 sem volt így msgasabb csúszdához stb még mennem kellett utána, viszont ha állt a babakocsi akkor a pici felébredt és sírt. De azért ahogy lassan nőnek egyre jobb, párhuzamosan okosodik a nagy, és fejlôdik a kicsi.

Uh bocs a hibàkért, utolsó vagyok. A féltékenység 2 hónapig tartott, azóta szeretik egymást.

Nálunk 21 hónap a korkülönbség, a picifiú 3 hónapos, a nagylány kereken 2 éves. Egyelőre nincsen semmi gond, lányunk nagyon szereti az öcsit, puszilgatja, “segít” pelenkázni, öltöztetni vagy közben Ő is csinálja ezeket valamelyik babáján. Néha van féltékenység, de ez nem a babán, hanem rajtam csapódik, de egy szavam se lehet. Ez a fiúnkon is múlik, mert állati szerencsénkre nem sírós. Nekem sokszor technikailag nehezebb. Este az Apjuk általában dolgozik és akkor szoktak nehézségek lenni. Például a kicsi egyszercsak elkezd nyüglődni a semmiből, mert fáradt, a nagy pedig éhes lesz. Sokszor a lelkiismeretemmel küzdök, hogy igazán egyikkel se vagyok kettesben, ezért azt próbálom csinálni, hogy ne egyszerre aludjanak napközben, így mindkettővel tudok külön-külön foglalkozni. A hordozás nekem sokat segített, így a bevásárlás, “motorozás”, kutyasétáltatás, játszóterezés egyszerű. Amúgy nálunk úgy teltek a napok, hogy mikor hazajöttünk a kórházból a kicsivel másnaptól próbáltam nagyjából úgy csinálni mindent, mint ahogy a nagy megszokta. Délelőtt játszóterezés, ebéd, majd alvás. Délután is egy kis játszózás, vásárlás, kutyával nagyobb séta hármasban, egy kis mesenézés, esetleg ügyek intézése. Amíg szoptatok addig vagy nézegetünk mesekönyvet vagy mondjuk kirakózunk vagy a nagy eljátszik egyedül. Szerintem akkor lesz majd nehéz, amikor a kicsi elkezd mozogni, bár akkor a lányunknak már még több esze lesz és jobban meg fogja érteni a dolgokat (legalábbis remélem).