Csak engem idegesít?

Van gyerekem. Nem kishapsim meg kis gombócom meg kispasim, babócám, kisfiam van. Szívesen mondom nemi, hogy megyünk pancsolni. Az létező kifejezés, aranyos, VALÓS szó. De nem fürcsizünk.

Nem adok neki cicit, nem szopikázunk, nem cicizünk, etetem azt a gyereket.

Férjem van és nem kispapánk. Nem hívom társaságban apucinak. A gyerekem apja, nem az enyém. A gyerekem előtt apának emlegetem, néha viccől mondom a fiamnak, hogy “apa is mindjárt hazaér” de a barátnőmnem nem mondom, hogy “moziba megyünk apával”.

Utolsó! Persze, nem azt mondom, hogy nem lehet kedvesen beszélni, de ne mond már, hogy ha nem használsz idióta kifejezéseket, akkor gyak vulgáris lehetsz?!

Nem beszart...hanem bekakilt. Vagy csak simán tisztába teszed, nem kell magyarázni, hogy miért. Nem kell magzatnak sem hívni, de normál esetben az embernek kisbabája lesz, gyermeke születik, nem várja a pocaklakót, mint valami alient. 😀

A férjem falnak ment volna, ha kispapaként emlegetem. A gyermek születévével Ő apuka lett. Addig pedig “csak” a férjem volt, aki mindennél jobban várta, hogy megszülessen a babánk. Nem volt kispapa, jesszus.

Nekünk is vannak aranyos/sajátos kifejezéseink családon belül. Nade nem váltunk degeneráltakká. Mert sokan igenis úgy viselkednek.