Mitől olyan édesek, aranyosak a babák?

Valóban. Rendkívül védtelenek, gyámoltalanok, csupa ártatlan tisztaság. Ezek mind elősegítik, hogy a felnőtt ember, főleg az anyai ösztönökkel megáldott nők rögtön óvni, védeni, gondozni akarják őket.

Ráadásul az a gömbölyű, gödröcskés pofi, a pihe-puha bőr, a tiszta, nyílt tekintet, a világ legőszintébb, legragaszkodóbb ölelése...ezekre csakis a babák, kisgyermekek képesek. Ők még mentesek mindenfajta romlottságtól.

Az anyatejes babáknak például van egy semmihez nem hasonlítható édeskék illatuk. Az én gyerekeim babakori illatát szinte ittam, szívtam magamba, hogy örökre elraktározzam.

A fiam most 5 éves, a lányom 3 éves. A fiam már lassan elhagyja a babakori, kisgyermekkori gömbölyűségét (az alkata már egyáltalán nem babás, vékony, magas, szálkás fiúcska), de a gödröcskés, picit pufók arcocskája még megvan. Imádom. És amikor a puha tenyerével megsimítja az arcom, a karjaival pedig átöleli a nyakam, elfelejtek mindent, csak Ő létezik.

A lányom még babás, kerek pofi, mág a beszéde sem teljesen tiszta, az a kisgyermekes selypítés édessé, ellenállhatatlanná teszi.

A babák, de még a kisgyermekek is hihetetlenül tiszták, ártatlanok, ettől olyan aranyosak. De sztem többek, mint aranyosak. És szinte csodálni, tanulmányozni szoktam Őket: játszanak, babrálnak valamivel, szépen elmélyülnek a tevékenységükben, és pedig csak figyelem Őket, egyszerűen gyönyörű az a tisztaság, amivel Ők még rendelkeznek.